Egy földmegfigyelő műhold – több adat
(Rovat: Katasztrófák ellen, Környezetünk védelme - 2010.04.15 08:30.)

A japán és amerikai űrügynökségek együttműködése révén a japán Daichi (ALOS) műholdról még több radarkép juttatható le a Földre.

Ettől a héttől kezdődően a Japán Űrügynökség (JAXA) távérzékelő műholdja, a Daichi (másik nevén ALOS, Advanced Land Observing Satellite) fedélzetén működő L-sávú apertúraszintézis-radarnak (PALSAR) az eddigieknél is sokkal nagyobb hasznát vehetik majd. Pedig a műholdon nem változott semmi. Az amerikai területek fölött több mint kétszeresére növekvő adatmennyiség a NASA közreműködésének köszönhető. (Globális összesítésben mintegy 20%-kal nő a lesugárzott adatmennyiség.)

Az együttműködés keretében a NASA rendelkezésre bocsátja a Föld körül kiépített adatátjátszó műholdrendszere, a TDRSS (Tracking and Data Relay Satellite System) kapacitását. Erre akkor van szükség, amikor az ALOS pálya menti helyzeténél fogva nem tudja saját maga – egy japán adattovábbító műholdon keresztül – a Földre sugározni mérési adatait. A TDRSS jelenleg nyolc, geoszinkron pályán keringő műholddal rendelkezik. Ezt a rendszert használják például a Nemzetközi Űrállomással vagy a Hubble-űrtávcsővel fenntartott folyamatos kommunikációra is. A japán távérzékelő hold adatai a TDRSS holdakon, amerikai földi vevőállomásokon, majd az Interneten keresztül jutnak el végül Japánba.

Az eddig hiányzó radarfelvételek elsősorban Észak- és Dél-Amerika fölött készülnek majd. Így a NASA a segítségért cserébe szabadon hozzáférhet a japán műhold adataihoz. Az amerikaiak a méréseket bármely békés, tudományos célra felhasználhatják. A műholdradar-interferometria polgári hasznosítási területei közül kiemelendő a felszín magassági változásainak nyomon követése, a földrengések, földcsuszamlások, vulkánkitörések, más természeti katasztrófák hatásainak vizsgálata, a kockázatok előrejelzése. A Daichi adatai alkalmazhatók még például az erdősültség, a jéggel való borítottság változásának vizsgálatára, a vízkészletek felmérésére. A műhold pályája lehetővé teszi, hogy 46 naponta újabb és újabb radarképek készüljenek egy-egy adott felszíndarabról.

A 2006 januárjában indult, 700 km magas poláris napszinkron pályán keringő Daichi (ALOS) mesterséges hold. (Fantáziakép: JAXA)

A NASA pillanatnyilag nem rendelkezik olyan űreszközzel, amellyel hasonló radaros megfigyeléseket végezhetne, bár az évtized második felében terveznek felbocsátani ilyet. Az amerikai kutatóknak tehát jól jön, hogy – a NASA alaszkai adatfeldolgozó központján keresztül – maguk is szabadon hozzáférhetnek a Daichi (ALOS) méréseihez.

A japán műholdon az apertúraszintézis-radaron kívül más, a látható és infravörös tartományban működő érzékelők is vannak. A Daichi (ALOS) startjáról, majd néhány eredményéről és képéről korábban mi beszámoltunk (régebbi cikkeinket ld. az oldal alján).