Rekordszámú földközeli kisbolygót találtak tavaly
(Rovat: Katasztrófák ellen, Amerika és az űrcsillagászat - 2015.03.11 07:15.)

Sikeres a földközeli égitestek keresésére átállított NEO-WISE műhold, de a fenyegető égitestek döntő hányadát a földi távcsövekkel fedezik fel.

Az 1 km-nél nagyobb földközeli kisbolygókat már majdnem mind ismerjük.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága évek óta önálló napirendi pontban tárgyalja a földközeli égitestek (NEO, Near-Earth Objects) problémáját. A témához kapcsolódóan több szakmai előadás is elhangzott az Albizottság legutóbbi, februári ülésszakán. Ezekből adunk közre néhány friss adatot, diagramot.

A NASA előadója (Lindley Johnson) bemutatta a megfigyelésekben részt vevő intézményeket, programokat, illetve a legfrissebb eredményeket. A földközeli égitestek megfigyelésének oroszlánrészét három, nagy földi távcsöveket használó program (LINEAR, Pan-STARRS és Catalina Sky Survey), valamint a NEO-k keresésére átprogramozott NEO-WISE műhold végzi. A WISE műholddal infravörös tartományban 2010. január és 2011. február között 135 földközeli kisbolygót (NEA) találtak. Ennek is köszönhető, hogy a műholdat az új profillal 2013 szeptemberében reaktiválták, azóta 40 NEA-t és 3 üstököst fedezett fel.

1. ábra: 2014-ben lényegesen több földközeli kisbolygót (NEA) fedeztek fel (1479), mint a korábbi évek bármelyikében. Az újonnan felfedezett égitestek egyre kisebb hányada nagyobb 1 km-nél (piros terület). (Kép: NASA)

A hálózatok eredményes működésének köszönhetően 2014-ben 1479 NEA-t fedeztek fel, ami a korábbi évhez képest 43%-os emelkedést jelent (1. ábra). A felfedezések közül mintegy 1200-on a Catalina és a Pan-STARRS osztozik. Tavaly mindössze 13 darab 1 km-nél nagyobb NEA-t fedeztek fel, ami arra enged következtetni, hogy az igazán komoly veszélyt jelentő objektumok legtöbbjét már ismerjük, alig akadnak felfedezésre váró továbbiak. Február elején az összes ismert földközeli kisbolygó száma 12 090 volt, amelyek közül 870 nagyobb 1 km-nél.

2. ábra: 1994–2013 közt 556 tűzgömb felvillanását észlelték a légkörben, 255-öt nappal (sárga pontok), 301-et éjjel (kék). A pontok nagysága a villanás során látható fény formájában felszabaduló energia mennyiségével arányos (1 – 1 000 000 gigajoule között). (Kép: NASA)

Bemutatta azt a térképet (2. ábra), amelyen az 1994 és 2013 között a Föld légkörébe ért, tűzgömbként (bolidaként) felvillanó testek lehullásának helyét ábrázolja. A tűzgömb-jelenséget okozó testek 1–20 méter közötti átmérőjűek, a légkörben történő felizzásuk következtében 1 – 1 000 000 gigajoule közötti energiát sugároznak ki az optikai tartományban (látható fény formájában). Évente átlagosan 25–30 ekkora test semmisül meg (részben vagy egészen) a légkörben.