Rohamosan szaporodó kisbolygók
(Rovat: Katasztrófák ellen, Távoli világok kutatói - 2016.04.02 08:15.)

Jó hír, hogy az igazán veszélyes földközeli kisbolygók pályáját már ismerjük. Igaz, a kisebbek még milliószámra rejtőzhetnek az űr mélyén, de ezek kevésbé veszélyesek.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága évek óta önálló napirendi pontban tárgyalja a földközeli égitestek (NEO, Near-Earth Objects) problémáját. 2014-ben két új, a NEO-problémával foglalkozó szervezet is létrejött (IAWN, International Asteroid Warning Network, Nemzetközi Kisbolygófigyelő Hálózat és SMPAG, Space Mission Planning Advisory Group, Űrküldetést Tervező Tanácsadó Csoport) amelyek évente beszámolnak a Tudományos és Technikai Albizottságnak a munkájukról. Az IAWN beszámolóját Lindley Johnson (NASA HQ), a NASA bolygóvédelmi szakértője tartotta.

Az IAWN 2015-ben 39 országból körülbelül 20,6 millió, a földközeli égitestekre vonatkozó adatot gyűjtött össze.

Az IAWN által összefogott nemzetközi hálózat 2015-ben 39 országból körülbelül 20,6 millió, a földközeli égitestekre vonatkozó adatot gyűjtött össze, ami az előző évi 31 országhoz és 15 millió adathoz képest jelentős emelkedés. Az összehangolt megfigyelési kampánynak köszönhetően a felfedezett földközeli égitestek száma már meghaladta a 13 és fél ezret. Ezek valamivel több mint tizede (1650 darab) tartozik az úgynevezett potenciálisan veszélyes kisbolygók közé, amelyek 8 millió kilométernél jobban megközelíthetik a Földet (hogy ezek valójában mekkora veszélyt jelentenek, arra egy másik előadás alapján visszatérünk, de tény, hogy a 8 millió km a Föld–Hold távolság jó hússzorosa). Az ismert NEO-k nagyjából fele nagyobb 140 méternél, és csak 878 darab mérete haladja meg az 1 km-t, de közülük is csak 153 tartozik a potenciálisan veszélyesek közé.

Az IAWN összehangolt megfigyelési kampányának köszönhetően a felfedezett földközeli égitestek száma már meghaladta a 13 és fél ezret.

Az új felfedezésekből több nagy távcső is kiveszi a részét, de az elmúlt évtizedben a Catalina távcsőé volt a vezető szerep, amely mellé a 10-es években felzárkózott a Pan-STARRS. A 2015-ben felfedezett 1560 égitest döntő hányadát ezzel a két műszerrel találták meg.

A felfedezések oroszlánrészét a Catalina és a Pan-STARRS távcsövekkel tették.

Az IAWN munkájában résztvevő amerikai távcsövek, a legtöbb földközeli kisbolygót az elmúlt években a lent középen és jobbra látható két műszerrel fedezték fel.

Érdekesebb az a diagram, amely a kisbolygók mérete függvényében megmutatja, hogy a becslések szerint hány NEO eshet az adott mérettartományba (piros görbe és a bal oldali függőleges tengely felirata), és ezek hányadrészét sikerült eddig felfedezni (kék görbe és a jobb oldali függőleges tengely felirata). Látható, hogy az igazán veszélyes, 1 km-nél nagyobb kisbolygókat már szinte mind felfedezték. Igaz, az arány csak a 100–200 méteres nagyság környékén éri el a 10%-ot, a „cseljabinszki méretű” testeknek viszont csak elenyészően csekély hányadát ismerjük.

Az igazán veszélyes (1 km-nél nagyobb) kisbolygókat már mind ismerjük.