Mérsékelt veszély
(Rovat: Katasztrófák ellen, Távoli világok kutatói - 2016.04.04 07:15.)

Az újabb vizsgálatok alátámasztják, hogy a Földet fenyegető komoly becsapódások ritkák, a kisebbeknél viszont van remény az ellenintézkedésekre.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága évek óta önálló napirendi pontban tárgyalja a földközeli égitestek (NEO, Near-Earth Objects) problémáját. 2014-ben két új, a NEO-problémával foglalkozó szervezet is létrejött (IAWN, International Asteroid Warning Network, Nemzetközi Kisbolygófigyelő Hálózat és SMPAG, Space Mission Planning Advisory Group, Űrküldetést Tervező Tanácsadó Csoport) amelyek évente beszámolnak a Tudományos és Technikai Albizottságnak a munkájukról. Az SMPAG beszámolóját Gerhard Drolshagen, a csoport elnöki tisztát ellátó ESA szakértője tartotta.

Az általánosságokon túlmenően a tényleges vészhelyzeteket három csoportba sorolta. Előfordulhat, hogy a Föld felé tartó égitestet nem fedezik fel, ebben az esetben „nincs szerencsénk”. Ha az égitestet csak napokkal vagy hetekkel a becsapódás előtt fedezik fel, akkor az nagy valószínűséggel 100 méteresnél kisebb (mert a nagyobbak többségének ismert a pályája). Ilyenkor a becsapódás várható helye azonosítható, de az idő rövidsége miatt csak riasztásra és kitelepítésre van lehetőség. Az okozott kár jelentős lehet, de a hatás mindenképpen lokális.

Ha viszont a Föld felé tartó testet évekkel vagy évtizedekkel a becsapódás előtt felfedezik, akkor elegendő idő áll rendelkezésre az ellenintézkedésekhez, bár ilyenkor csak a becsapódás valószínűsége számítható ki, bizonyosságról a pályaszámítások hibája miatt nem lehet beszélni. Alaposabb megfigyelésekkel a becsapódás várható sávjának szélessége 100–200 km-re szűkíthető, a sáv hossza azonban több ezer km marad, vagyis a fél Földön végighúzódik. Ilyenkor viszont lehetőség van az égitest eltérítésére. A számítások szerint az égitest sebességét 3 cm/s-mal megváltoztatva 15 év alatt 14 000 km-rel tolódik odébb a pálya, vagyis a Föld átmérőjénél nagyobb távolságra tolható el az elhaladás helye.

Az elhárítás lehetőségei 50–200 m közötti átmérőjű kisbolygók esetén, ha a Föld felé tartó égitestet 1–20 évvel a becsapódás előtt fedezik fel.

Bemutatta, hogy az ismert 13 500 NEO közül melyik az az öt, amelyik a következő 60 évben olyan közel kerülhet a Földhöz, hogy alaposabb megfigyelésekre van szükség. Látható, hogy az események nem túl gyakoriak, az égitestek a kisebbek közé tartoznak, a becsapódási valószínűségek kicsisége pedig különösen megnyugtató.

A következő 60 évben a Földre legnagyobb veszélyt jelentő öt NEO (az égitest neve/jele, az ütközés relatív sebessége, az égitest mérete, a Föld megközelítésének időpontja, a becsapódás valószínűsége).

A másik, az előadásból kölcsönzött táblázat azt tünteti fel, hogy az adott nagyságú testek becsapódása mekkora pusztítást visz véghez. Látható, hogy az előző táblázatban szereplő, néhányszor tíz és néhány száz méter közötti testek csak helyi vagy regionális pusztítást okozhatnak, és azt sem túl gyakran. Sajnos az ilyen mértékű, földi természeti jelenségek okozta pusztítás ennél sokkal gyakoribb, gondoljunk akár a földrengésekre, az általuk kiváltott cunamira, a tűzhányókra vagy a trópusi viharokra. Igazán komoly veszélyt az a mérettartomány jelent (500 m-től fölfelé), amelyik az elhárítás lehetőségeit bemutató ábrán még csak nem is szerepel. Ezeket a testeket – mint egy másik cikkünkből látható volt – szinte mind ismerjük, de a becsapódás várható gyakorisága (vagy inkább ritkasága) sem ad okot az aggodalomra.

Különböző nagyságú kozmikus testek becsapódásának pusztító hatása a Földön (az oszlopok: a NEO átmérője, a becsapódás energiája megatonna TNT egyenértékben, a becsapódások várható gyakorisága [két akkora test becsapódása közt eltelő évek átlagos száma] és a pusztító hatás).