Tíz éve volt a vörösiszap-katasztrófa
(Rovat: Katasztrófák ellen, GMES - Copernicus - 2020.10.04 07:15.)

2010. október 4-én szakadt át az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja.

Az ipari szerencsétlenség nyomán a lúgos, maró hatású zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések egyes részeit, mintegy 40 km² területen. A katasztrófa tíz ember életét követelte, sokan mások maradandó egészségkárosodást szenvedtek. A gazdasági és a természeti környezetben okozott károk hatalmasak voltak, a helyreállításra összesen 38 milliárd forint ment el.

A kiömlő vörösiszap műholdfelvételeken is jól megfigyelhető volt. A nagyobb felbontású képekből annak idején az Űrvilág is bemutatott jó néhányat – ezek a lap alján felsorolt korabeli cikkeinkben újra megtekinthetők. Itt most az amerikai Landsat-5 két, közepes felbontású, valódi színeket visszaadó képét kerestük elő az archívumból. Az első 2010. szeptember 23-án, még a X. számú zagytározó gátja északnyugati sarkának átszakadása előtt készült. Középtájt kivehető a tározó barnásvörös színű foltja. Tőle keletre (jobbra) Ajka városa, nyugatra (balra) távolodva Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések láthatók.

(Kép: NASA / ESA / USGS / Sentinel Hub)

A következő Landsat-5 kép már 2010. október 9-én, öt nappal a katasztrófa után készült. A kiömlött és a Torna-patak mentén szétterült zagy vörösre festette a tájat.

(Kép: NASA / ESA / USGS / Sentinel Hub)

Legalul egy friss, idén szeptember 14-én készült Sentinel-2 műholdképen mutatjuk a helyszínt egy évtizeddel a szerencsétlenség után.

(Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / Sentinel Hub)

További űrvonatkozású hírünk volt annak idején, hogy alig több mint egy hónappal az eseményeket követően elsőként számoltunk be a tározó gátjának korábbi mozgástörténetét feltáró, az állandó szórópontú apertúraszintézises műholdradar-interferometria akkor még egészen újnak számító technikáját alkalmazó tudományos tanulmány eredményeiről. Ezek szerint az Ajkai Timföldgyár X. számú zagytározójának fala jelentős mozgást végzett, így a gát stabilitásának hagyományos módszerekkel való monitorozásával a veszély akár évekkel a beleset előtt kimutatható lett volna. Ez az Űrvilág történetének a mai napig a legolvasottabb cikke lett, megjelenésekor óriási érdeklődés és sajtóvisszhang kísérte. Később egy még több radarműholdas adat bevonásával elkészült részletes tanulmány még pontosabban rekonstruálta a gátak térbeli mozgását a katasztrófát megelőző nyolc évben, az Európai Űrügynökség (ESA) Envisat földmegfigyelő műholdjának mérései alapján. Erről az eredményről 2012-ben szintén beszámoltunk.

Tíz év elteltével, napjainkban már az európai Copernicus földmegfigyelési program keretében két, az apertúraszintézis elvén működő radaros távérzékelő műhold figyeli folyamatosan a Föld felszínét. A Sentinel-1A 2014 áprilisában állt pályára, a Sentinel-1B két évvel később követte. A Copernicus adatok szabadon és ingyenesen hozzáférhetők, így ma már minden lehetőség megvan arra, hogy egyre hosszabb időszakot felölelő műholdradar-interferometriás mozgásvizsgálatok történjenek – ezek segítségével a kolontári gátszakadáshoz hasonló balesetek akár megelőzhetők is lehetnek.