Arecibo helyett CHIPS
(Rovat: Katasztrófák ellen, Távoli világok kutatói , A Holdnál - 2020.12.22 07:15.)

Elpusztult a világ egyik legnagyobb rádiótávcsöve és radarcsillagászati obszervatóriuma. A NASA utóbbi kapacitás pótlásának lehetőségét vizsgálja.

Szomorú véget ért az Arecibói Rádiótávcső alig több, mint fél évszázados története. Elsősorban rádiótávcső volt, méghozzá a maga 305 méteres átmérőjével évtizedekig a legnagyobb a világon. Ilyen minőségében az űrkutatásban is szerepet játszott, a SETI programba is bekapcsolódott, sőt bizonyos értelemben ikonikus létesítménnyé vált, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy filmszerepeket is „vállalt”.

Az Arecibo Obszervatórium még ép állapotában, a 305 méter átmérőjű, mozdíthatatlanul kialakított antennatányérral, fölötte a kábelekre erősített, mozgatható vevőegységgel. (Kép: NAIC – Arecibo Observatory, NSF)

A bajok idén augusztusban kezdődtek, amikor a detektoregységet tartó kötélzet egyik, az 1990-es években felszerelt tartókábele kiszakadt a helyéből, és az antennára zuhanva annak felületébe 30 méter hosszú lyukat ütött. (A balesethez hozzájárult, hogy a Maria hurrikán 2017-es pusztítása nyomán keletkezett károk helyreállítása még nem fejeződött be.) Novemberben ugyanannál a toronynál egy másik, még az építés idejéből, az 1960-as évek elejéről származó fő tartókábel is elszakadt, további károkat okozva. A helyzet felmérésével megbízott műszaki szakértők már ekkor figyelmeztettek a szerkezet teljes összeomlásának veszélyére, és arra, hogy a személyzet számára veszélyes a munkavégzés. Ezt követően az Obszervatórium működését finanszírozó Nemzeti Tudományos Alap (NSF) feladta a harcot a rádiótávcső megmentéséért, és novemberben bejelentették, hogy elkezdik a 305 méteres monstrum „irányított lebontásának” tervezését. Úgy szerették volna lebontani a műszert, hogy a környező kiszolgáló épületekben és a légköri vizsgálatokat végző lidar berendezésben ne tegyenek kárt. Egyetértettek abban, hogy a lebontást a lehető leggyorsabban el kell végezni, de a technikai részleteket és a költségek vállalását illetően még folytak a tárgyalások, amikor megtörtént a még nagyobb baj. (A lebontás költségét az elvégzendő munka részleteitől függően 10,6–18,7 millió dollár közötti összegre becsülték.)

Az Arecibo Rádiótávcsőről november 17-én készült műholdas felvételen jól látható, milyen pusztítást végzett az antennatányér felületén a két, augusztusban, illetve november elején leszakadt tartókábel. A vevőegység akkor még a helyén volt, „csak” a parabolafelület szakadt be. (Kép: Maxar Technologies 2020)

December 1-jén aztán a délnyugati tartóegység megsérült, és a 900 tonnás vevőegység az antennatárnyérba zuhant. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy emberéletet nem követelt a baleset, sőt még személyi sérülés sem történt, azonban a berendezés sorsa ezzel végleg megpecsételődött.

Két rövid, de döbbenetes videó a távcső december 1-jei összeomlásáról. (Forrás: National Science Foundation, YouTube)

A rádiótávcsövet a NASA is használta, a földközeli kisbolygók (NEA, Near Earth Asteroids) követésére, így erre most más megoldást keresnek, esetleg az Űrhaderővel együttműködésben. Bár a rádiótávcső kisbolygók felfedezésére nem alkalmas, pályáik pontosítására és radarcsillagászati módszerrel fizikai sajátosságaik részletes megismerésére viszont annál inkább. Részben pótolhatja a kieső kapacitást a kaliforniai Goldstone Obszervatórium, amelynek rádiótávcsövét a közelmúltban korszerűsítették. A Goldstone rádiótávcső az égbolt nagyobb részét és jobb felbontással tudja vizsgálni, mint amire az arecibói műszer képes volt, azonban radarként Arecibo nagyobb teljesítményre volt képes, továbbá Goldstone-ban a közeli, szigorúan védett katonai létesítmények miatt csak korlátozottan végezhetők radarcsillagászati megfigyelések.

A NASA illetékese szerint Arecibo kiesése szükségessé teszi, hogy átgondolják a planetáris radarrendszerek működtetésének stratégiáját, és esetleg korszerűbb elektronikai berendezésekkel felszerelt, kisebb antennák rendszerével végezzék a radarészleléseket. Mivel az NSF-nek nincsenek tervei Arecibo pótlására, sőt azt sem döntötték el, akarják-e egyáltalán pótolni, a NASA a Hadsereggel, azon belül elsősorban az Űrhaderővel történő együttműködést mérlegeli.

Az Arecibo Rádiótávcső összeomlása után a NASA új lehetőségeket keres a radarcsillagászati megfigyelésekre, amelyeket elsősorban a földközeli kisbolygók vizsgálata céljából végeztek. (Kép: Univ. of Central Florida)

Az Űrhaderőt akkor érdekelné egy új, nagy teljesítményű radarrendszer, ha azzal az egész ciszlunáris térséget szemmel lehetne tartani. Ez a jelenlegieknél sokkal nagyobb teljesítményű radarokat igényelne, a mostaniak leginkább csak az alacsony Föld körüli pálya figyelésére alkalmasak. A Pentagont viszont egyre inkább érdekli a Föld és a Hold közötti térség megfigyelése, erre a célra a Légierő Kutatólaboratóriumában már folyik egy kísérleti űrbeli küldetés, a CHIPS (Cislunar Highway Patrol System) fejlesztése.