Űrszemét-történelem
(Rovat: Katasztrófák ellen, Környezetünk védelme , A hét képe - 2021.04.21 07:15.)

A Föld körül keringő, mesterséges eredetű törmelék többsége valamilyen feldarabolódási esemény közvetlen terméke.

Napjainkban több millióra tehető az űrszemétdarabok száma. Az űrkorszak kezdete óta nem kevesebb mint 550 olyan dokumentált esemény történt, amelyek szaporították a törmeléket. Természetesen igen eltérő, hogy egy-egy ilyen incidens során mekkora mennyiségben keletkezik űrhulladék. Az Európai Űrügynökség (ESA) és az ENSZ Világűriroda (UNOOSA) alábbi infografikája összefoglalja, hogy általában milyen típusú balesetek vezetnek az űrszemét keletkezéséhez. A rajzhoz felhasznált információ a 2020 végi állapotot tükrözi.

(Kép: ESA / UNOOSA)

A legnagyobb, kék színű oszlop az események közel 40%-át reprezentálja. Ezek valamilyen hajtóanyaggal kapcsolatos incidensek voltak. Ha egy elhasznált hordozórakéta-fokozatban vagy egy már üzemen kívüli műhold tartályaiban marad némi üzemanyag, az magában hordozza a robbanás veszélyét. Ezért a műhold-üzemeltetők napjainkban már ügyelnek arra, hogy lekapcsolás előtt kiürítsék – a világűrbe engedjék – a fel nem használt kémiai hajtóanyagot. Ugyanilyen okból lemerítik és lekapcsolják a fedélzeti akkumulátorokat is. A modern szabályozás és eljárások következtében azt remélhetjük, hogy a tíz-húsz év múlva készülő hasonló ábrákon ez az oszlop már sokkal kisebb lesz – miközben a zsúfoltság növekedése egyes pályamagasságokban várhatóan egyre több ütközéshez vezet majd...

Az okok közül mindjárt a második helyen a szándékos események szerepelnek. Ezek majdnem a negyedrészét teszik ki az űrszemét keletkezését okozó eseményeknek. Közéjük tartoznak például az olyan műhold-megsemmisítési tesztek, amilyenekről az elmúlt években is érkeztek hírek.

A fennmaradó százalékok megoszlanak az ütközés (9%), a műholdakról leváló darabok – például szigetelés, napelemtáblák – és az elektromos hibák – jellemzően túltöltött és felrobbanó akkumulátorok – között (a két utóbbi egyenként közel 6%). Előfordulnak kis számban még tervezési hibák, vagy a legalacsonyabb pályákon a légköri fékeződés okozta műhold-feldarabolódások. Az esetek több mint 14%-ában pedig nem állt rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy az új űrszemétdarabok keletkezésének pontos okát ki lehessen deríteni.