Fenntarthatósági stratégia
(Rovat: Katasztrófák ellen, Környezetünk védelme - 2024.06.07 08:15.)

Egy „csaknem ütközés” az űrtevékenység fenntarthatóságának áttekintésére késztette a NASA-t.

A NASA a földi légkört és az űridőjárást kutató TIMED (Thermosphere Ionosphere Mesosphere Energetics and Dynamics) műholdja február 28-án rendkívül közel repült el az üzemképtelen orosz Kozmosz–2221 műholdhoz. Keleti parti idő szerint hajnali 1:30-kor olyan szoros közelség volt várható, hogy a NASA az éjszaka közepén e-mailben értesítette a hírügynökségeket a várható eseményről, hozzátéve, hogy az előrejelzések szerint nem történik ütközés, de ha mégis, akkor jelentős mennyiségű űrszemét keletkezik. A TIMED működik ugyan, de manőverezésre nem alkalmas, az orosz műhold pedig már üzemképtelen volt, ezért csak a szerencsének köszönhető, hogy végül nem következett be az összeütközés. A későbbi pályaelemzések szerint a két műhold 10 méternél kisebb távolságban repült el egymás mellett.

A NASA TIMED műholdja februárban 10 méternél közelebb repült el egy üzemképtelen orosz műholdhoz, hajszál híja volt az ütközésnek. Ha összeütköznek, több ezer űrszemét-darab jött volna létre az alacsony Föld körüli pályán. (Fantáziarajz: NASA)

A műholdkövető radarok hálózatát üzemeltető LeoLabs a közelséget megelőzően végzett számításai szerint a két műhold 20 méternél közelebb kerül egymáshoz, az ütközés valószínűségét pedig 8%-nak határozták meg. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy ha bekövetkezett volna az ütközés, akkor 2500 és 7500 darab közötti űrszemét keletkezhetett volna, ami igen jelentős mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy a LeoLabs jelenleg közel 12 000 darab űrszemetet követ az alacsony Föld körüli pályán.

A véletlen ütközések jelentette kockázat jól ismert, sőt már évtizedek óta ismert az úgynevezett Kessler-szindróma jelensége is, amikor a láncreakciószerűen bekövetkező ütközések miatt „elszabadul a pokol”. Újabban számos próbálkozás történt a világűr (vagy legalább a LEO pályák térségének) megtisztítására, azonban a végérvényes és hatékony megoldás kifejlesztésére egyelőre várni kell. Mindamellett, eközben a NASA hozzáfogott első Fenntarthatósági Stratégiájának (Space Sustainability Strategy) kidolgozásához, amelyben mindenek előtt tisztázni akarják, mit is jelent pontosan a fenntarthatóság a világűr esetében. A stratégiában a NASA úgy definiálja az űrtevékenység fenntarthatóságát, hogy az a végtelenségig (indefinitely) folytatható legyen, biztonságosan, békésen és felelősségteljesen kielégítve a mai generációk igényeit, miközben megőrizzük a világűrbeli környezetet a jövőbeli tevékenységek számára, és korlátozzuk a földi életre jelentett veszélyt. (Talán hitelesebbé tenné a törekvést, ha a végtelen helyett realisztikusabb időtávlatot tűznek maguk elé. – B.E.)

Ugyanakkor a dokumentumban elismerik, hogy a fenntarthatóságnak nincs olyan egységes, pontosan megfogalmazható keretrendszere, amely mérésekkel és modellezésekkel értékelhető, ami zavart okoz. Éppen ezért elsődleges céljuk ezeknek a kereteknek a meghatározása. Következő lépésként azonosítani és minimalizálni kell a keret „kritikus bizonytalanságait”, és meg kell állapítani, ezek közül melyek jelentik a legnagyobb kockázatot. Ezután kerülhet sor a szükséges technológiák azonosítására.

Ezekkel a célkitűzésekkel párhuzamosan a stratégia további célokat is megjelöl, nevezetesen az űrszemét eltávolítását célzó technológiák fejlesztésének erőteljesebb támogatását, és az érintett közreműködők közötti együttműködés hatékonyabbá tételét. Végül, de a legkevésbé sem utolsósorban: a NASA saját szervezetén belül létrehozza a világűr fenntarthatóságáért felelős igazgatói posztot. További részleteket a NASA illetékesei néhány hónapon belül ígértek, a munka finanszírozásáról egyelőre nem esett szó.

Annyit lehet tudni, hogy a NASA 2025-re szóló költségvetési igényében 41,2 millió dollár szerepel az világűr fenntarthatóságára és az űrszemét jelentette probléma alaposabb megértésére és kezelésére. Úgy gondolják, hogy az előkészítő munka nyomán majd a 2027-es költségvetésben lehetne a tényleges munkát finanszírozni.

A stratégia bemutatásakor Pam Melroy, a NASA főigazgató-helyettese kitért a TIMED műhold „csaknem ütközésének” konkrét esetére is. Az esetre az lehet a mentség, hogy mindkét műhold meglehetősen idős, a TIMED-et 2001-ben, a Kozmosz–2221-et pedig az 1990-es évek elején állították pályára, amikor még nem fordítottak különösebb figyelmet a fenntarthatósági szempontokra, ezért nem alkalmas például a TIMED arra, hogy aktív manőverezéssel elkerülje a hasonlóan kockázatos helyzeteket. Kérdés, hogy napjainkban mindent megteszünk-e a veszély elhárítása érdekében. Mint elismerte, sajnos nem, hiszen alig egy héttel a TIMED incidense után lépett be irányítatlanul a légkörbe az a fél tonnás akkumulátorcsomag, amelyet a Nemzetközi Űrállomásról űrszemétként három évvel korábban engedtek szabadon és hagytak sorsára. Az utóbbi eset azt mutatja, hogy a NASA-nak is van még mit tennie a fenntarthatóság terén.