Pályán az újabb kínai teherűrhajó
(Rovat: Kína a világűrben - 2021.09.20 13:30.)

A most indított Tiencsou-3 a Tienho űrállomásmodulhoz viszi a majdani második legénység ellátmányát.

2021. szeptember 20-án, közép-európai idő szerint 9:10-kor a vencsangi (Wenchang) űrközpont LC-2 indítóállásából indult az a Hosszú Menetelés-7 (Long March-7, LM-7 vagy Csang Cseng-7, CZ-7) rakéta, amely a több mint 13 tonna induló tömegű kínai teherűrhajó harmadik példányát vitte alacsony Föld körüli pályára.

A Tiencsou-3 startja... (Kép: Xinhua / Yang Guanyu)

...és ugyanez egy másik nézőpontból. (Kép: Xinhua / Zhou Jiayi)

A Tiencsou-3

A teherűrhajót szállító LM-7 Y4 jelű rakéta elemei még augusztus 16-án érkeztek Vencsangba, ahol az átvételi átvizsgálást követően hozzáillesztették a Tiencsou-3-at (Tianzhou-3). Pontosan egy hónappal később, szeptember 16-án tolták ki az űreszközt a függőleges szerelőcsarnokból és gördítették át az indítóállásba.

A Tiencsou-3-at szállító rakéta szeptember 16-án kigördült a szerelőcsarnokból. (Kép: CMSA)

A Tiencsou-3 indítását megelőzően egyébként még két fontos irányítástechnikai kísérletet hajtottak végre:

• Szeptember 16-án (közép-európai idő szerint) a reggeli órákban a hazafelé tartó Sencsou-12 nem egyszerűen hazaindult az elülső dokkolóról, hanem elvégzett egy (csatlakozás nélküli) megközelítést a kínai űrállomás orrán „alul„ található dokkolóra. Az orr-részen található és a Föld felé néző csatlakozóra a jövőben második Sencsouk csatlakozhatnak majd.
• Szeptember 18-án (közép-európai idő szerint) a reggeli órákban a Tiencsou-2 lekapcsolódott az űrállomás hátulsó részéről, majd négy órával később az elülső oldalon csatlakozott, felszabadítva ezzel a hátsó dokkolót.

Várakozásaink szerint a most indult teherűrhajó legalább 2022 tavaszáig lehet az első kínai űrállomásmodulhoz kapcsolva. Közben – miután 17-én sikeresen hazatért a Sencsou-12 (Shenzhou-12) személyzete – gőzerővel folyik a soron következő személyszállító űrhajó, a Sencsou-13 startelőkészítése is. E sorok írásakor október 16-i startról, és egy Csaj Csekang (Zhai Zhigang), Vang Japing (Wang Yaping) és Je Kuangfu (Ye Guangfu) összetételű legénység repüléséről suttognak. A lista – már ha igaz – nem meglepő, hisz a fenti trió volt kijelölve a Sencsou-12 tartaléknak, így a szokások szerint most ők léphetnek előre mint elsődleges legénység. A tervek szerint a Sencsou-13 személyzet tagjai fogják végrehajtani az első fél éves kínai űrrepülést. (Emlékeztetőül: a Nemzetközi Űrállomáson a szabványos hosszú időtartamú repülések éppen ennyi ideig tartanak.)

A Tiencsou sorozat

A Tiencsou teherűrhajók maximális élettartama 180 nap űrállomáshoz kapcsolva, illetve 90 nap önálló repülés esetén. A kínai szakemberek az űrhajó három verziójának terveit dolgozták ki, melyek közül a fent ismertetett az „alapverzió”. Ezen kívül létezik egy „félig hermetikus”, melyben a hermetikus kabin kisebb, viszont lehetséges kívül rakományt szállítani, melyet a robotkarral lehet az űrállomás külső részére áthelyezni. Végül a „nem hermetikus” változatban belül csak folyadékokat és gázokat lehet szállítani, kívül viszont egy kb. 4 × 3 méteres rekeszben helyezhetők el különféle berendezések. Azt ma még nem tudjuk, hogy ezeket az új változatokat mikor fogják kipróbálni, és milyen gyakran kívánják használni.

Balról jobbra az „alap” teherűrhajó, középen a félig hermetikus, míg jobbra a nem hermetikus változat

A Tiencsou űrhajók műszaki és hajtóműegysége azonos a Tienkung-1 és -2 űrlaborok hasonló nevű egységével, hossza 3,3 m, átmérője 2,8 m. Az űrhajó négy hajtóműve már komoly múlttal rendelkezik, hisz több (pl. holdi) küldetésben is használták, használják. A monometil-hidrazin üzemanyagot, és az égéséhez szükséges nitrogén-tetroxidot nyolc, egyenként 230 literes tartály tartalmazza. A két anyag össztömege mintegy 2 tonna. Az űreszköz a navigációhoz elsősorban csillagérzékelőket, míg térbeli helyzetének méréséhez inerciális szenzorokat használ. Az elektromos rendszer alapjait a két – összesen 24 m² felületű, és 1,9–4,5 kW teljesítményt „generáló” – napelem, valamint a 40 Ah-s akkumulátor adja. Az elektromos rendszer 98–103 VDC-s, mely végül 28, illetve 12 V-os feszültségű egyenáramú (DC) rendszereket hajt.

Dokkolás esetén 50 km távolságtól egy radar dolgozik, majd kétirányú rádiókommunikációval cserélik ki a repülési és megközelítési adatokat az űrhajó és az űrállomás között. Tovább közeledve, a radar szerepét egy jóval nagyobb pontosságú lézeres rendszer veszi át, amely távolság (Range) és távolságváltozás (Delta Range) adatokat szolgáltat. Végül kis távolságon a szokás optikai céltárgyat („3D céltábla”) használja egy kamerarendszer. A megközelítés során a megállók és döntési pontok (hold point) 5000, 400 és 140 méternél vannak.

A mechanikus dokkoláshoz – hasonlóan a Sencsou (Shenzhou) személyszállító űrhajókéhoz, illetve a Tienkung űrlaborokéhoz, valamint a Tienho (Tianhe), Ventien (Wentian) és Mengtien (Mengtian) űrállomásmodulokéhoz – egy ún. APAS rendszert (Androgynous Peripheral Attach System) használnak. Ez hasonló ahhoz, mint amilyet a Szojuz–Apollo, illetve a Shuttle–Mir és Shuttle–ISS programokban használtak. A dokkolás sebessége maximum 0,2 m/s. A két űreszköz egymáshoz képesti pozícióhibája maximum 18 cm lehet.

Pillantás a műszaki és hajtóműegységet és a hermetikus egységet összekötő „közgyűrű” belsejébe