Ázsiai mozaik – 2022. november (1. rész)
(Rovat: Kína a világűrben, Kínai műholdak - 2022.12.05 07:15.)

Havi sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térségről találnak olyan híreket, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Először kínai hírek!

Most, hogy a Sencsou-15 (Shenzhou-15) legénysége már, a Sencsou-14 személyzete pedig még fent van a kínai modulűrállomáson, talán érdemes összefoglalni, hogy milyen tevékenységek és fejlesztések várhatók a következő 2 évben. A következő információk egy része hivatalos, más része nem az (de logikusan következik bizonyos információkból), és lesznek találgatások is a szerző részéről.

Nehéz űrtávcső

Biztos, hogy az űrállomásprogramhoz tartozó következő nagy űreszköz egy személyzet nélküli, keringő űrtávcső lesz. Ennek indítása 2023 végén vagy 2024 elején várható. Pályája azonos lesz az űrállomás pályájával, azért, hogy azt időről időre meglátogathassa tervezett üzemanyag-feltöltés, eszközcsere, karbantartás, illetve javítás okán. Ehhez a műszaki és hajtóműegységére felszerelik a szabványos kínai dokkolórendszert, így kiköthet a Tienho (Tianhe) modulhoz, de nyilván a nagy robotkarral is befogható és megtartható lesz, ha egy dokkolás nem sikeres mechanikus hiba miatt. A Hszüntien (Xuntian) nevű űrtávcsőről megjelent kevés kép alapján valószínű, hogy műszaki-hajtóműegysége azonos lesz a kínai nehéz teherűrhajók (Tiencsou, Tianzhou), illetve a két korai, kísérlet űrlabor (Tienkung-1 -2, Tiangong) hasonló elemeivel. Starttömege 15,5 tonna lesz, főtükrének átmérője 2 m. Méretben, karbantarthatóságban és tervezett élettartamban tehát összevethető lesz a Hubble-űrtávcsővel (HST). Ugyanakkor – legalábbis az ázsiai szakemberek szerint – bizonyos paramétereiben majd felülmúlja azt, látómezeje például 300-szorosa lesz a HST-ének.

Fantáziakép a kínai Hszüntien űrtávcsőről. (Kép: CMSA)

Tienkung bővítés?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon tovább bővíthető-e a Tienkung? Nos, az megint csak biztosan tudható, hogy megépítették az első (központi) Tienho modul tartalék példányát, bár az valószínű, hogy nem 100%-os a berendezése, készültsége. Ezt tehát elvileg (akár némi, feladatspecifikus) átalakítás után fel lehetne küldeni, és pl. az elülső hosszanti dokkolóhoz lehetne csatlakoztatni. (Ha most így lenne, akkor a Sencsou-15 ennek hátuljához tudott volna kikötni…)

Az megint csak biztos, hogy a jövőben lesznek időszakok (mint most), amikor hat tajkonauta lehet egyszerre fent az űrállomáson, meleg átadás-átvétel céljából. Ehhez a Tienhón is és a Ventien (Wentian) modulban is rendelkezésre áll 3-3 hálófülke. Abból a kínai bejelentésből kiindulva, hogy a jövőben nagyobb kapacitású teherűrhajókat fognak üzemeltetni viszont két dolog következhet:

• Az egyik az – és egyelőre ez a hivatalos verzió –, hogy szeretnének űrhajó- és rakétaépítési költségeket megtakarítani. Így az új teherűrhajók azt teszik lehetővé, hogy (3 űrhajóssal számolva) két év alatt ne 4, hanem csak 3 teherűrhajóra legyen szükség.
• Ugyanakkor az is elképzelhető (de ez csak a szerző találgatása), hogy továbbra is fenntartják az évi két (2 év alatt 4) látogatást, immár nehezebb teherűrhajókkal, s ebben az esetben vagy meg lehetne növelni az átadás-átvételi időszakok hosszát, vagy gyakrabban (pl. még évi plusz 1 vagy 2 alkalommal?) egy tisztán látogató (pl. külföldi űrhajóst vagy űrturistát is magában foglaló) legénységgel is számolni lehetne. Persze ez költségesebb üzemelést jelentene (a plusz űrhajó és rakéta miatt), azaz teljesen szembe menne az előző pontban szereplő bejelentéssel és szándékkal. E cikk szerzője ugyanakkor három dologból indul ki:
  1. A három nehéz modul teljes hermetikus térfogata csak 100 m³, így eléggé nagy luxusnak tűnik az, hogy ennek 5-10%-át elvigye a Ventienben levő három extra hálókabin, mindössze évi kétszer 10 (azaz 20) napos használat miatt…
  2. Kínai szakemberek többször is jelezték, hogy szeretnének az űrállomás fedélzetén előbb-utóbb külföldieket, illetve fizetős űrturistákat látni.
  3. Ugyanakkor az kevéssé valószínű, hogy külföldi karrierűrhajós, pláne űrturista, akár középtávon fél éves programban vegyen részt. (Nem beszélve arról, hogy egy űrturistát egyszerűen nem lehet bevonni az üzemeltetésbe, tehát nem lehet része egy ún. alapszemélyzetnek.) Ezért e sorok szerzője úgy gondolja, hogy valószínűbb, hogy a külföldiek és űrturisták miatt egyszerűen muszáj lesz 10–30 napos látogató legénységeket is felküldeni, mondjuk évi egy-két alkalommal. Amennyiben pedig marad az évi két – immár nagyobb kapacitású – teherűrhajó-indítás, akkor annak nincs logisztikai akadálya, hogy az évi két tíznapos alapszemélyzet-cserén túl még évi egy-két, egyenként 10–30 napos látogató személyzet is „felugorjon”. Ekkor pedig azoknak a bizonyos „vendégágyaknak” a kihasználtsága sokkal jobb lehet.

Teherűrhajó indított kisműholdat

A kínai űrállomásról történt lekapcsolódása után nem sokkal a Tiencsou-4 teherűrhajó útjára bocsátott egy kisméretű műholdat. A Csehszing-3A (Zhixing-3A) pályára állításról a kínai űrügynökség nem számolt be. Arról először a közösségi médián keresztül a gyártó Emposat (Hangtian Yuxing) posztolt, majd később az Amerikai Űrhaderő 18. űrvédelmi százada is megerősítette azt. A USSC a műholdat a NORAD 54245-ös sorszámmal katalogizálta, akkori pályaelemei 375 × 396 km magasság, 41,5° inklináció. Ahogy később kiderült, a 188 napig a teherűrhajón tárolt CubeSatot a CAST (China Academy of Space Technology) által kifejlesztett kivetővel indították. A Tiencsou-4 távozására egyébként november 9-én került sor, míg hivatalos megsemmisülési időpontja november 15., természetesen a Csendes-óceán felett. Csatolt fotónkat a Csehszing-3A készítette.