Ázsiai mozaik – 2024. február (2. rész)
(Rovat: Kína a világűrben - 2024.03.04 12:15.)

Havi összefoglalónk második részében ausztrál, kazah–orosz és kínai híreket találnak, de zárásképp olvashatnak a regionális startvárakozásokról is.

A queenslandi (Ausztrália) Gilmour Space Technologies 55 millió ausztrál dolláros (kb. 36 millió amerikai dolláros) tőkeemelést hajtott végre. A Queensland Investment Corporation által vezetett befektetői csoport (melynek tagjai többek között a Blackbird, a Main Sequence, a HostPlus és a HESTA) által biztosított plusz forrást a Gilmour saját fejlesztésű rakétája további fejlesztésére, gyártására, valamint a tesztrepülésekre fogja fordítani. Az Eris Orbital Launch Vehicle nevű hordozórakéta első orbitális indítására talán már márciusban sor kerülhet az Észak-Queenslandben található Bowen Orbital Spaceportból. Amennyiben az Eris TestFlight 1 sikeres lesz, az Eris TestFlight 2 jelű rakétastarttal akár még az idei év második felében próbálkozhatnak. Ez után indulhatnak a kereskedelmi repülések, legkorábban 2025-ben.

Március 17–23. között a kazahsztáni Bajkonurban orosz–kazah közös rendezésű nemzetközi konferenciát szerveznek Gagarin születésének 90. évfordulója alkalmából – jelentette a TASZSZ orosz hírügynökség. Nos, normál esetben egy ilyen hír nem nagyon lenne hír, ide is csak azért került be, mert a „nemzetközi” rendezvényen résztvevő külföldi országok (Fehéroroszország és Kirgizisztán) száma jól mutatja, hogy az elmúlt két évbe milyen helyzetbe került az orosz űrkutatás és űrtevékenység nemzetközi kapcsolatrendszere.

A kínai CASC (China Aerospace Science and Technology Corporation) által február 26-án bemutatott „kék könyv” szerint az ország „állami” szervezetei az idei évben mintegy 70 kozmikus rakétastarttal számolnak, melynek keretében több mint 290 űreszköz kerülhet a világűrbe. Ehhez az ország magánszektora további akár 30 indítással csatlakozhat, így Kínában 2024-ben akár százszor is feldüböröghetnek asztronautikai hordozóeszközök hajtóművei. A legfontosabbak talán a modulűrállomáshoz induló két teher- és két személyszállító űrhajó, valamint a Hold körüli pályára tervezett Csüecsiao-2 (Queqiao-2) relészonda, és a Csang’e-6 (Chang’e-6) holdszonda. (Ez utóbbi a történelemben először égi kísérőnk túloldalán próbál egy kis talajmintát gyűjteni, majd azt hazaszállítani.) A 100 start jelentős (közel 50%-os) növekedés a 2023-as (rekordszámú) 67 indításhoz képest. (Tavaly ebből 50-et a CASC, míg 17-et a magánszféra teljesített.)

További 2024-re várt fontos küldetés a francia–kínai SVOM (Space-based multi-band astronomical Variable Objects Monitor) űrcsillagászati (gamma-csillagászati). Január elején már elindult az Einstein Probe asztrofizikai űreszköz. Szintén idén indulhat az európai együttműködéssel készülő CSES-2 (China Seismo-Electromagnetic Satellite-2), a Föld elektromágneses és plazmakörnyezetét vizsgáló műhgold, valamint egy Sicsien (Shijian) visszatérő (technológiai) hold. Ez utóbbi Csiucsüanból (Jiuquan) startolhat egy Hosszú Mentelés-2D (CZ-2D) rakétával, és az FSW visszatérő holdak következő generációját (FSW-5-ös sorozat), pontosabban azok új visszatérő kapszuláját tesztelheti.

Az FSW-5 tagjait elsősorban súlytalanságban végzett biológiai kísérletek során kívánják használni, hasonlóan az orosz bioszputnyikokhoz. Az FSW-4 és -5 sorozat tagjai tipikusan 340 km magas, 43° hajlásszögű pályára kerülnek. Az 5 m magas, 2 m átmérőjű, 3500 kg induló tömegű új FSW-5 műszaki egysége akár 1 éves önálló repülésre is alkalmas, miközben maga a kabin 10–20 napig üzemelhet a Föld körüli pályán, ahonnan akár 600 kg rakományt is hazahozhat. Energiaellátásáról napelemek és Li+ akkuk gondoskodnak. (Az FSW-4 esetében 500 kg volt a visszahozható maximális tömeg, és a műhold napelemek nélkül repült. Energiaellátásáról Li/SOCI2 akkuk gondoskodtak.) Fontos hangsúlyozni, hogy az FSW-5 kapszula akár 15 alkalommal is újra használható! (A műszaki egység megsemmisül a felsőlégkörben.)

Az idén várható a Hosszú Menetelés-6C (CZ-6C, LM-6C) és a CZ-12 (LM-12) rakéták bemutatkozása is. A CZ-6C a Hosszú Menetelés-6A (balra) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták nélküli, egyben a CZ-6 (jobbra) két hajtóművel szerelt első fokozatát használó „öszvére”. A SAST (CASC Shanghai Academy of Spaceflight Technology) által fejlesztett CZ-12 (korábban XLV) egy 3,8 m átmérőjű, alacsony pályára (LEO) 10 tonna, míg 700 km-es napszinkron pályára 6 tonna tömegű űreszközt indítani képes hordozóeszköz. A CASC jelenlegi legerősebb rakétájából – Hosszú Menetelés-5 (CZ-5, LM-5) – az idén összesen négy, míg 2025-ben már öt starttal számolnak. (Az idei első indítás már meg is történt. A következő start rakománya a Csang’e-6 lehet.) Ami igazán érdekes, hogy ebben a számban nincsenek benne a legfelső fokozattal nem rendelkező, azaz LEO pályára „dolgozó”, kisebb, CZ-5B rakétaindítások!

A kínai magánvállalatok közül a Landspace akár három Csucsüe-2 (Zhuque-2, metaLOX) rakétát, a Galactic Energy legalább egy (szilárd hajtóanyagú) Ceres-1-et és első alkalommal a kerozint és folyékony oxigént használó Pallas-1-et indíthatja. A tervek szerint a Space Pioneer első Tienlung-3 (Tianlong-3) rakétája júliusban, míg a Deep Blue Aerospace Nebula-1-ese az év második felében startolhat.

Márciusi starttervek (február végi állapot szerint)

Talán már március 4-én magyar idő szerint késő este, a SpaceX Falcon-9 Block 5-ös rakétájával indulhat Kaliforniából poláris napszinkron pályára a Transporter-10 költségmegosztásos küldetés, sok kis műholddal. Ebben kap majd helyet (többek között) az ázsiai és csendes-óceáni térségből az

• amerikai–ausztrál MethaneSAT, a légköri metán eloszlását mérő hold,
• az ausztrál Space Machines Company Optimus-1 űrvontatója és
• a szintén ausztrál Myriota Kanyini nevű IoT (internet of things, a dolgok internete) műholdja,
• az emirátusi MBRSC MBZ-SAT távérzékelő holdja,
• a japán Axelspace Pyxis technológiai demonstrátora,
• a mongol ONDO Space OWLSAT-1 és -2 rádióamatőr, valamint
• a tajvani NCKU és Satoro IRIS-F1 hajókövető (AIS, Automatic Identification System) műholdjai.

Kína csak márciusra legalább öt indítást jelzett előre! Március 5-re terveznek Csiucsüanból egy Hosszú Menetelés-2D (CZ-2D) indítást a napszinkron pálya felé – a hasznos teher ma még ismeretlen. De március 13-án, 21-én és 23-án is várható egy-egy kínai indítás. Ezek közül az első kettő (még ismeretlen) hasznos terhe napszinkron pályára kerülhet, sorrendben Hszicsangból (Xichang) egy CZ-2D rakétával, illetve Csiucsüanból egy CZ-2C típusú hordozóeszközzel. A 23-ára tervezett eseményről viszont tudható, hogy a vencsangi (Wenchang) LC-2 startállásból szeretnék indítani azt a Hosszú Menetelés-8 hordozórakétát, amely a Hold felé indítja a második kínai adatátjátszó-orbitert, a cikk elején már említett Csüecsiao-2-t. A rakétán fog még utazni két kisebb „potyautas”. A 61 kg-os Tientu-1 (Tiandu-1) és a 15 kg-os Tientu-2 a jövő kínai holdi kommunikációs és navigációs konstellációjának előfutárai, technológiai demonstrátorai. Mindhárom holdszonda Hold körüli pályára áll, ahová még összekapcsolódva jutnak el. A Tientu-1 hasznos terhei a Ka-sávú, kétcsatornás kommunikációs rendszer, egy lézerprizma, valamint egy speciális router. A Tientu-2 egyszerűbb kommunikációs és navigációs eszközöket hordoz. Végül március 31-én Hszicsangból startolhat a pakisztáni PakSAT-MM1R geostacionárius távközlési hold egy kínai Hosszú Menetelés-3B/E rakéta orrán.

Balra a szállító Tientu-1 és rajta a kisebb „potyautas”, a Tientu-2. Jobbra a PakSAT-MM1R