Ázsiai mozaik – 2024. március (2. rész)
(Rovat: Kína a világűrben, Távoli világok kutatói , Lássuk és halljuk egymást - 2024.03.31 07:15.)

Havi régiós összefoglalónkat kínai hírekkel folytatjuk, majd egy thaiföldivel zárjuk.

Március 2-án a Tienkung (Tiangong) űrállomáson tartózkodó űrhajósok egy újabb bekezdést adtak a kínai asztronautika történetének lapjaihoz. Ekkor került ugyanis sor az első olyan űrsétára, amelyben az űrállomásra nem felszereltek vagy kihelyeztek valamit, hanem sérült elemet javítottak. Tang Hungpo (Tang Hongbo) parancsnok és Csiang Hszinlin (Jiang Xinlin) közel nyolc órás EVA-val kijavították a központi modul egyik napelemének sérülését, melyet valószínűleg űrszemét és nem mikrometeorit okozott. A 15. kínai űrséta során egyébként a két űrhajós elvégezte a modulűrállomás részletes külső vizuális átvizsgálását is. (A történetben azért ismét felbukkant a kommunista állam szokásos titkolózása, illetve dezinformációja. Hisz már a start előtt bejelentették, hogy az egyik tervezett űrsétán majd két űrhajós a napelemen fog dolgozni – de akkor arról beszéltek, hogy „azt fogják gyakorolni, hogy miképp lehet javítani egy esetlegesen megsérült napelemet”. Magyarul: a sérülésről már a start előtt is tudtak, és valószínűleg a javításhoz szükséges szerszámokat és alkatrészeket legyártották, a munkát pedig a kínai űrhajósok gyakorolták is. Ám az űrprogram vezetői – félve egy esetleges kudarctól – nem a javítást, hanem csak annak gyakorlását közölték előre… – A szerző megj.)

Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Marsra 2021 májusában sima leszállást végrehajtó Tienven-1 (Tianwen-1) után talán 2025 májusában startolhat a Tienven-2 kisbolygó- és üstököskutató űrszonda. Az ezt követő „nagy durranás” a Tienven-3 lesz. Ez utóbbi lenne az első kínai marsi talajminta-visszahozó küldetés. (Tegyük hozzá rögtön, hogy látva az amerikai MSR [Mars Sample Return] minta-visszahozatallal kapcsolatos „kínlódását”, még az is lehet, hogy a világon az első ilyen küldetés lesz. – A szerző megj.) Az amerikai MSR-hez képest a kínai kísérlet ugyanakkor jóval egyszerűbb, kevésbé komplex. Két Hosszú Menetelés-5 (LM-5 vagy CZ-5) rakéta indítaná a Mars irányába hasznos terheit. Ez az egyik esetében a marsi le- és felszálló űreszközt, míg a második rakétánál a Mars körül keringő orbitert és a Földre visszaszállító egységet jelenti. A landolási technika megegyezne a Tienven-1 esetében alkalmazottal. A felszínen a lander robotkarja akár 2 m-es mélységből, míg egy mobil eszköz a felszín több pontjáról gyűjtene mintákat, összesen akár 500 gram mennyiségben. Az azonban egyelőre még nem világos, hogy a mobil robot egy hatlábú mászó, vagy egy kis helikopterdrón lesz-e. Komoly kihívás lesz a bolygóról történő felszállás, a bolygó körüli dokkolás és a hazaút, hisz ezt még senki nem próbálta. Korábbi hírek arról szóltak, hogy a startra már 2028-ban sor kerülhet, s ebben az esetben a minták már 2031-ben visszaérkeztek volna bolygónkra. Most azonban 2030-as startról beszéltek, ami azt jelentheti, hogy a program olyan csúszást szenvedett, hogy nem tűnik reálisnak a 2028-as indítási ablak elérése. Ha így lesz, a kínai marsi talajminták 2032–2033-ban érkezhetnek a Földre.

A projekttel kapcsolatos másik izgalmas hír, hogy a JGR Planets folyóiratban megjelent egy cikk, melyben beszámoltak arról, hogy kijelölték a szonda lehetséges leszállóhelyeit. Az érkezési helyszínek az Amazonis Planitián (Amazonis-síkság), a Chryse Planitián (Chryse-síkság), illetve az Utopia Planitián (Utopia-síkság; ahol a Tienven-1 is landolt) találhatók. A kínai szakemberek szerint egyébként talán a Chryse a legígéretesebb. (Ez egyébként a Tienven-1 esetében tartalék leszállási terület volt, és anno a Viking-1 is itt landolt. A Viking-2 az Utopia Planitián szállt le.) A három kiválasztott terület a 17 és a 30° északi szélességek között helyezkedik el (ennek energetikai okai vannak). Mindhárom régió az átlagos marsi (referencia) magasság alatt van legalább 2000 méterrel. (Ez azért fontos, hogy már legyen elegendően sűrű a légkör az ejtőernyős ereszkedéskor.) A leszállási ellipszisek 50 km × 20 km-esek. A tudományos célok miatt a területekre mind igaz, hogy 3,5 milliárd évesnél idősebbek, vagy egykor víz volt a területükön.

Március 5-én jelentették be a következő kínai költségvetési évre vonatkozó katonai büdzsét. Ennek összege 1,66554 billió jüan (mintegy 231,4 milliárd amerikai dollár). Ez az előző évhez képest 7,2%-os (!) növekedés. (Összehasonlításképpen az amerikai védelmi költségvetés közel 900 milliárd dollár. A kínai 2024-es tervezett összeg kb. annyi, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Kanada, valamint Spanyolország együttes 2023-as védelmi költségvetése. – A szerző megj.) Nos, a fenti 1,66554 billió jüanos összegen belül jelentős a kínai katonai űrtevékenység is.

Az országnak becslések szerint jelenleg összesen 245 katonai műholdja kering Föld körüli pályán. Ezek közül talán az ISR (intelligence, surveillance and reconnaissance, azaz hírszerző, megfigyelő és felderítő) műholdak száma és minősége nő a leggyorsabban. A cél nyilvánvaló: csökkenteni a hasonló amerikai képességekhez viszonyított lemaradást. Jól mutatja ezt, hogy a kínai ISR holdak száma a 2018 és 2022 között eltelt öt év alatt közel megduplázódott! A drasztikus darabszám-növekedés egyik „felelőse” az a Jaokan (Yaogan) sorozat, amely tagjainak indításáról mi is rendszeresen beszámolunk. Ezek közül legalább 54 az optikai és radaros ISR, és 46 az elektronikai hírszerző/lehallgató ISR szatellita.

Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni az olyan, csak egy-egy példányban lézető Jaokan holdakról, mint pl. a Jaokan-41 nagyméretű geostacionárius felderítő műhold, amely nagy valószínűséggel az egész APAC (ázsiai és csendes-óceáni) térséget képes megfigyelni. A nyugati elemzők által 2,5 m-esre becsült felbontásának köszönhetően bizonyosan képes az ellenséges flottakötelékek mozgásának nyomon követésére és a csoportosításban lévő hajók azonosítására. De olyan vélemény is van, hogy képes lehet az alacsony láthatóságú („lopakodó”) nehézbombázó repülőgépek (a B-2 és a jelenleg fejlesztés alatt álló B-21) felderítésére! Ezeket „lentről”, radarral majdnem lehetetlen észlelni. Fentről viszont optikailag (főleg világos háttérrel alattuk), illetve infravörös sugárzásuknak köszönhetően akár láthatóak is lehetnek. Nyugati elemzők szerint tulajdonképpen egy akár 4 m-es főtükörrel ellátott felderítő holdról van szó, melynek gyártója a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó CIOMP (Changchun Institute of Optics, Fine Mechanics and Physics), amely a Hszüntien (Xuntian) űrtávcsövet is fejleszti. A feltételezést az is erősíti, hogy a Jaokan-41-et tavaly december 15-én elindító CZ-5 (Y6) rakéta esetében a leghosszabb – 18,5 m-es – orrburkolatot használták. A rakéta a geostacionárius pálya irányába akár 4,5 tonna induló tömegű eszközt is indíthat. (A fenti képen a start emblémája látható.)

Végül egy másik, nagy darabszámban szolgálatban álló katonai (illetve kettős hasznosítású) műholdcsalád a „kínai GPS”, azaz a BeiDou, amely rendszernek 45 tagja van, és korrekciós szolgáltatás nélkül is képes 5 m-es helymeghatározási pontosságot biztosítani az APAC régióban. (Alábbi képünkön ennek a projektnek a hivatalos emblémája látható.)

A Thaicom vállalat egy kisebb geostacionárius műholdat rendelt az Astranistól. A legkorábban 2025-ben pályára álló űreszköz majd a 119,5°-os keleti pozícióba kerül, ahonnan Ka-sávú szolgáltatásokat fog nyújtani. A Thaicom-9 az ötödik olyan, nagyjából mosógép méretű és kb. 400 kg tömegű, MicroGEO sorozatú hold (lenti képünkön), melyet a kaliforniai Astranis épít(ett). A thai műhold a mexikói Apco Networks és a Fülöp-szigeteki Orbits Corp. távközlési holdjaival együtt állhat majd pályára. A Thaicom vállalatnak jelenleg egyébként négy műholdja (Thaicom-4, valamint -6, -7 és -8) kering a Föld körül, és a 9-es mellett tavaly már megrendelték a sokkal komplexebb 10-est is. Azt az európai Airbus építi, és legkorábban 2027-ben kerülhet pályára. Ez lesz a thai távközlési cég első szoftverműholdja (software-defined satellite).