Az első francia mikroműhold vége
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe, Katasztrófák ellen - 2011.03.01 07:15.)

A 2004 óta repülő DEMETER a földi ionoszféra zavarait kutatta. Decemberben állították le, januárban pedig elkezdték „biztonságba helyezni”.

A DEMETER (Detection of Electro-Magnetic Emissions Transmitted from Earthquake Regions) volt a Francia Űrügynökség (CNES) első kutató mikroműholdja. Fő tudományos célja bolygónk elektromágneses környezetének vizsgálata, az ionoszféra (vagyis a földi felsőlégkör elekromosan töltött részecskékből álló rétege) zavarainak, valamint a vulkáni és földrengés-aktivitással való esetleges kapcsolatainak a kutatása volt. 2004 júniusában indult kb. 710 km magas, 98° hajlásszögű (poláris) napszinkron pályára. 2005-ben a pályamagasságot 660 km-re csökkentették.

(Fantáziakép: CNRS Orleans)

A vég 2010. december 9-én jött el a DEMETER számára, ekkor állították le tudományos műszereit. A tudományos közösség azonban még hosszú évekig fog dolgozni a több mint hat évre visszanyúló mérési adatok elemzésén, értelmezésén.

Mi történjen egy már használaton kívüli műholddal? A legjobb lenne, ha el tudnák távolítani a pályájáról, hogy ne jelentsen semmiféle ütközési kockázatot a jelenlegi és jövőbeli, ugyanabban a régióban keringő űreszközök számára. A Föld környezete épp az ilyen alacsony pályamagasságokban a legzsúfoltabb már most is. Az is hasznos, hogy ha még ott is marad egy ideig, megpróbálják megelőzni a műhold feldarabolódását. Több kisebb darabot ugyanis később sokkal nehezebb követni, szükség esetén elkerülni. A DEMETER maradék hajtóanyagát januárban kezdték el kiüríteni, és csak utána kapcsolták le végleg az űreszköz fedélzeti berendezéseit.

Az űrszemétveszély csökkentése érdekében a CNES szakemberei nem csak a DEMETER esetében járnak el ilyen felelősségteljesen. Egy tavaly decemberben elfogadott francia törvény erre már kötelezi is őket, bár eddig is betartották a vonatkozó nemzetközi ajánlásokat. Az eljárás során az alacsony pályás műholdaknál a hasznos élettartam lejártával lehetőség szerin csökkentik a magasságot. Így elérhető, hogy kb. 25 éven belül belépjenek a légkör sűrűbb részeibe és megsemmisüljenek. A Földtől sokkal távolabb, geostacionárius pályán (36 ezer km-rel a felszín felett) keringő műholdaknál ezt képtelenség megtenni. Azoknak a pályamagasságát legalább 300 km-rel megnövelik, hogy e távolabbi „temetői” pályákon ne akadályozzák a többi űreszköz működését. A robbanásveszély elkerülésére minden esetben kiürítik az üzemanyagtartályokat, az elektromos berendezéseket lekapcsolják, az akkumulátorokat lemerítik. A franciák a közelmúltban a DEMETER mellett a Telecom-2C geostacionárius távközlési és a SPOT-2 alacsony pályás földmegfigyelő műholdat „vonták ki a forgalomból”. 2010 legvégén négy alacsony pályás Essaim katonai elektronikus felderítő mikroműholdnak is ez lett a sorsa. (CNES Magazine, 2011. január)