Electron, az „esőcsináló”
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe - 2019.06.29 09:15.)

Bár a cím talán azt sejteti, hogy elektronokkal csinálunk esőt, vagy hogy az Electron rakéta ezúttal valamilyen időjárási műholdat indított, erről még sincs szó.

Az eredeti tervekhez képest két napos késéssel, június 29-én, magyar idő szerint a kora reggeli órákban (6:30-kor) startolt a Mahia-félszigeten (Új-Zéland) lévő 1-es számú indítóállásról a Rocket Lab cég Electron rakétája. A rakéta felső részén lévő Curie végfokozat több kisműholdat állított pályára a seattle-i Spaceflight nevű amerikai vállalkozás megrendelésére. A mostani repülés összefoglaló neve a „Make it Rain” – utalva arra, hogy cég székhelyén igen gyakori a párás, esős időjárás.

Az alábbiakban bemutatunk néhányat a Spaceflight által „összeválogatott” műholdak közül:

Az amerikai BlackSky vállalat Global-3 nevű, 56 kg-os, 3 éves élettartamra tervezett földmegfigyelő holdja a 2018. november 29-én és december 3-án indított Global-1-hez és -2-höz csatlakozik. A tervek szerint pár éven belül összesen 60 ilyen műhold lesz pályán, képeik felbontása eléri az 1 métert. (Alábbi képünk a Global holdak pályáit mutatja.)

(Kép: BlackSky)

Az Egyesült Államok Speciális Műveletek Parancsnokságának (SOCOM) két Prometheus Block-2-es műholdja (Prometheus-2.5. és -2.6.) indult. Ezek a 2016 novemberében indított (2.1 és 2.3; Atlas-5 rakéta), valamint a 2017 augusztusában pályára állított (2.2 és 2.4; Minotaur-4 rakéta) holdakat követik az alacsony Föld körüli pályán. Ezek a mindössze 2 kg-os (1.5U) CubeSatok 3–5 éves (!) élettartammal rendelkeznek. Feladatuk a bevetésen lévő, kisebb speciális és gyors reagálású alegységek számára látóhatáron túli kommunikációt biztosítani, viszonylag egyszerű földi terminálokkal. Egy-egy ilyen műhold mindössze 100 ezer dollárba kerül, ugyanakkor jelentősen javítja a harcoló csoport helyzetinformációját.

A Melbourne Space Program (Ausztrália) ACRUX-1 technológia demonstrátor CubeSatjának célja egy új műholdépítő mérnök, illetve műholdas projekteket irányító jogász és menedzser generáció kinevelése. A Melbourne Space Program ugyanakkor nem egy oktatási intézmény, hanem egy nonprofit szervezet, melynek az ACRUX-1 lesz legelső műholdja.

A Swarm Technologies két SpaceBEE holdja parányi, mindössze 0.25U méretű, adatátjátszó CubeSat. Segítségükkel kis sebességű adatátvitel biztosítható (például különféle távoli szenzorok és a felügyelő központjaik között) „tárold és továbbítsd” módon. A SpaceBEE pikoműholdak élettartama 6–24 hónap. Talán olvasóink is emlékeznek az első négy SpaceBEE 2018. januári startjára, melyért a cég az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottságtól (FCC) 900,000 dolláros büntetést kapott, miután nem kértek engedélyt űrtávközlési kísérletre.

A mostani start immár a hetedik Electron indítás volt (korábban öt volt sikeres és egy sikertelen). A hordozóeszköz két standard fokozatból áll, ezek átmérője 1,2 m. Az elsőben kilenc, míg a másodikban egyetlen Rutherford nevű, RP-1 hajtóanyagot és folyékony oxigént használó rakétahajtómű üzemel 303, illetve 333 másodpercig. A Rutherford számos innovatív megoldása közül megemlíthető, hogy az üzemanyag-szivattyúk elektromos meghajtásúak, illetve hogy a rakétamotor legtöbb elemét 3D nyomtatással készítették.

(Kép: Rocket Lab)

Az Electron második fokozatára – opcionálisan – felszerelhető egy vákuumban 0,12 kN tolóerőt biztosító „zöld”, vagy „e-hajtóművel” ellátott végfokozat, amely a Curie nevet viseli. (Ezt használták is a mostani repülésnél). A rakéta teljes magassága minimum 17 méter, induló tömege 12 500 kg, és 550 km magas napszinkron pályára 150–225 kg össztömegben indíthat űreszközöket.