Az ESA Bulletin két legújabb száma
(Rovat: Kontinensünk hajósai, Távoli világok kutatói , Kontinensünk űrtörténelme - 2017.11.21 07:15.)

60–50–40. A hatvan éves európai űrhajós, az ötven éves űrközpont és a negyven éves műholdcsalád mellett aktuális hírek is helyek kaptak a kiadványokban.

Gyors egymásutánban az ESA Bulletin két száma is megjelent idén ősszel, ezzel az ESA – ígéretéhez híven – utolérte saját magát a negyedévente megjelenő beszámolók kiadásával. A Bulletin 170. száma ez év II. negyedévéről, a 171. szám pedig a III. negyedévről számol be. A két szám megjelenése között eltelt idő alatt sajnálatos változtatás történt, a Bulletin címlapján az eddigi „space for Europe” szlogen helyett a 171. szám borítóján már az Európai Egyesült Államok gondolatára hajazó, ezért a szellemesnek vélt szójátékkal nemkívánatos politikai tartalmat sugalló „united space in Europe” felirat jelenik meg, amelyet az ESA honlapjáról már jó ideje ismerünk.

Az ESA Bulletin 170. számának borítója, a képen az Ariane–5 2016. november 17-i startja látható, amikor négy Galileo műholdat állítottak pályára. (Kép: ESA)

A 170. számban az első nagy cikk Paolo Nespoli veterán olasz ESA-űrhajós küldetéséről szól. Az űrkorszakkal egyidős Nespoli katonai pályáját feladva az ESA Űrhajósközpontjának (EAC) kiképzőmérnöke lett, majd 1998-ban csatlakozhatott az ESA űrhajóscsapatához. Első űrrepülésére 2007-ben indult (STS–120, Discovery, az ISS-hez, Esperia küldetés), majd 2010–11-ben a 26/27. alaplegénység tagjaként már fél évet tölthetett az ISS-en (MagISStra küldetés). Jelenleg (július óta, várhatóan decemberig) az 52/53. alaplegénység tagjaként dolgozik az űrállomáson (VITA küldetés), ahonnan decemberben jön vissza. A cikk bemutatja a VITA küldetés feladatait és Nespoli felkészülését jelenlegi űrrepülésére.

A második nagy cikk az ESA (JAXA-val közös) BepiColombo küldetéséről szól, aki azonban elolvasta a korábbi cikkünkben ismertetett, kizárólag erről a küldetésről szóló kiadványt, az nem sok újdonságot találhat a Bulletin ezen cikkében. A harmadik cikk az űrhajósok étkezéséről ad történeti áttekintést és friss helyzetképet, kezdve onnan, hogy Gagarin még csak három tubus ételt vitt magával, a Gemini repülések során emellett megjelentek a műanyag tasakba zárt, dehidratált ételek. Az Apollo-űrhajósok már megmelegíthették az ételt, amelynek elfogyasztásában minőségi változást jelentett a magukkal vitt kanál. A cikk nagyobb része napjaink űrhajósainak étrendjét és az étkezésükkel kapcsolatos táplálkozástudományi vizsgálatok jelentőségét mutatja be – sok képpel.

Az ESA Bulletin 171. számának borítója az új, szellemesnek vélt szlogennel. A képen a Meteosat–1 műhold látható, amint 1977 májusában a tolouse-i űrközpontban tesztelik. (Kép: ESA)

A 171. szám első cikke az európai űr-irányítóközpont, a darmstadti ESOC (European Space Operations Centre) fennállásának fél évszázados jubileuma alkalmából ismerteti a központ történetét és tevékenységét (amint azt portálunkon már korábbi cikkeikben, itt és itt is megtettük). Alig találkozhattak viszont olvasóink cikkeinkben a belgiumi Redu nevével. A Bulletin második cikkéből megtudhatjuk, hogy az Ardennekben fekvő festői település közelében kezdetben – 1968-tól – csak egy kisebb követőállomás működött. Ma már mintegy 50 antenna fordul az ég felé, amelyekkel elsősorban a geostacionárius műholdakkal tartják a kapcsolatot. Tevékenységi köre kibővült, amit az is tükröz, hogy az ESA döntése alapján immár Európai Űrbiztonsági és Oktatási Központ (ESEC, European Space Security and Education Centre) néven működik.

A harmadik nagy cikk az idén 40 éves Meteosat műholdcsaládot mutatja be. A sorozat első tagját, a Meteosat–1-et 1977. november 23-án állították pályára. Ezzel kezdődött el az időjárási jelenségek megfigyelése és egyre pontosabb előrejelzése területén az az európai együttműködés, amelynek eredményeképpen Európa az egész világra kiterjedő műholdmeteorológiai munka részese lett. A Meteosat műholdak sora előbb a földmegfigyelést végző ERS műholdakkal egészült ki, majd 2002-től pályára álltak a második generációs (MSG, Meteosat Second Generation) műholdak. Az ESA a Meteosat műholdakkal párhuzamosan kifejlesztette saját földmegfigyelő műholdcsaládját, és az EU felkérése alapján megépíti és pályára állítja a Copernicus program űrszegmensét alkotó Sentinel műholdakat. Folyik a jövő évtizedben pályára kerülő harmadik generációs Meteorsat műholdak (MTG, Meteosat Third Generation) fejlesztése. A Bulletin 171. számának negyedik cikke arról a 16 kínai űrhajósjelölttel közösen tartott tengeri kiképzésről szól, amelyen az ESA részéről a több űrrepülési rekordot is tartó Samantha Cristoforetti, valamint az ESA űrhajóscsapatába utólag „becseleződött” Matthias Maurer vett részt. Portálunkon korábban erről az eseményről is beszámoltunk.

Mindkét kiadvány második részében a Bulletinben már megszokott formában (áttekintő diagrammal, rövid leírásokkal és szintén sok képpel) foglalják össze az ESA futó programjait, küldetéseit, valamint közlik az ESA legújabb kiadványainak jegyzékét.