Tíz éve Európa a Holdra tartott – 1. rész: MORO
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme - 2004.03.31 18:23.)

Az Európai Űrügynökség sokak számára teljesen váratlannak tűnően 2001-ben bejelentette saját Naprendszer-kutatási programját. A média inkább úgy említi, mint az európai emberes Mars-programot. És valóban, az Aurora-program végcélja az emberes Marsra-szállás. Ám a 2001-ben bejelentett tervezet túl részletesnek tűnhetett sokak számára. (Ma már még inkább részletesnek tűnhet ifjabb Bush űrprogramja ismeretében.)

Ám az Aurora-program nem volt minden előzmény nélküli. Az alábbiakban megpróbálom legalább nagy vonalakban összefoglalni azokat az erőfeszítéseket, melyek a 2001-es bejelentéshez vezettek. Mint az Európai űrkutatás története című sorozatunk utolsó részeiben is olvashatták már, az ESA a kilencvenes éveket közvetlen megelőzően három nagy vállalkozást folytatott.
- Az egyik a Columbus űrállomás,
- a másik az Ariane-5 hordozórakéta,
- a harmadik pedig a Hermes űrrepülőgép
megépítése lett volna. A nagy túlköltekezések, a német gazdaság befektetés-változásai (pl. Kelet-Németország beolvadása miatt), a francia belpolitikai változások és még egy sor egyéb dolog oda vezettek, hogy a Columbus űrállomást végül a Nemzetközi Űrállomás egyik moduljaként építették meg, az Ariane-5 rakéta késve ugyan, de elkészült, a Hermes-programot ugyanakkor teljesen törölték. Ezidőtájt mind az amerikai, mind a szovjet (orosz) kutatókban felmerült egy közös Mars-expedíció megszervezése, amihez Európa is csatlakozhatna. A két szuperhatalom számára ugyan hamar kiderült, hogy erre még nem érkezett el az idő, de az ESA-nak megtetszett az ötlet.

1994. május 31-e és június 3-a között a világ valamennyi vezető űrhivatalának meghívásával, de az ESA vezetésével a svájci Beatenberg városában találkozót tartottak. A konferencián egy Hold-program közös megvalósításának lehetőségét vitatták meg. A program néhány mondatos alábbi leírása eszünkbe juttathatja az Aurora-programot, noha akkor még nyilván nem terveztek hasonlót: „A program kezdetén viszonylag kis műholdakat állítanának Hold körüli pályára, azonban emberek által lakott holdbázist is létesítenének. A program számára azonban csak az ESA tagországok közös döntése adhat szabad utat.”

A Hold meghódítását a beatenbergi konferencián négy lépcsősre tervezték. Az elsőben keringő és leszálló, valamint holdjáró szondákkal feltárnák a holdi erőforrásokat. Emellett elindítanák a MORO (Moon Orbiting Observatory) nevű, tisztán tudományos keringő holdszondát. A második szakaszban az automaták folyamatos jelenlétét biztosítanák. A részletes kutatások után kezdődő harmadik szakaszban a helyi erőforrások felhasználása kezdődhetne meg. Kialakítanák az építési technológiákat, sőt biológiai, valamint nagyon alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyeléseket is végeznének. A negyedik szakaszban hoznák létre az állandóan lakott holdbázist. Az 1994-ben kiadott rövid közlemények szerint ha az ESA Tanácsa 1995-ben rábólint a tervre, akkor az első keringő űrszonda 2003-ban indulhatna. Nos, az ESA részéről 1995-ben nem fogadtak el emberes Hold-programot, mégis folytatódtak különböző fejlesztések. A MORO szonda megépítését az „EuroMoon 2000” project keretein belül valósították volna meg. Ám az ESA Tanácsa ezt a programot hivatalosan törölte. 2003-ban viszont – nyilván a MORO tervezése során szerzett tapasztalatok felhasználásával – tényleg elindult egy keringő holdszonda (az ion-hajtóműves SMART-1).

Ábra: ESA