Bemutatjuk... a cseh űrkutatást (1. rész)
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme, Űrpolitika - 2007.05.04 09:24.)

Milyen jelentőséget tulajdonítanak az űrkutatásnak egy hozzánk hasoló méretű és történelmű közép-európai országban?

Tavaly ilyentájt Románia űrtevékenységének bemutatásával egy sorozatot kezdtünk. Ami késik, nem múlik – hosszú szünet után most folytatjuk ezt, ezúttal Csehországba kalauzolva olvasóinkat. Az első részben a cseh (illetve korábban csehszlovák) űrtörténelem fontosabb történéseit idézzük fel.

Az első műhold, amely az egykori Csehszlovákiában készült műszereket vitt a világűrbe, az 1969-ben startolt Interkozmosz-1 volt. Az ezt követő két évtizedben, amíg a Szovjetunió és a „szocialista országok” űrkutatási együttműködése tartott, több tucat további csehszlovák berendezés repült. Ezek a Föld környezetét tanulmányozták, de bolygóközi űrszondákra is helyeztek el belőlük.

V. Remek (jobbra) orosz társával, A. Gubarjevvel az űrállomáson.

Az első cseh űrhajós, Vladimír Remek 1978-ban hat napot töltött a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén. Érdekesség, hogy ezzel a repüléssel Csehszlovákia lett a harmadik állam a világon – a Szovjetunió és az Egyesült Államok után –, amelynek polgára Föld körüli pályára juthatott. Remek űrutazása során összesen hét csehszlovák kísérletet hajtottak végre, volt köztük csillagászati, élettudományi és anyagtudományi is.

Csehszlovákia ugyanakkor saját maga is készített mesterséges holdakat. A Magion sorozat olyan kis méretű műholdakból állt, amelyeknek a feladata a Föld közvetlen környezetének, a Nap-Föld kapcsolatnak, az elektromágneses hullámok terjedésének kutatása volt. A Magion-1 1978-ban startolt, majd több évnyi szünet után még négy műhold repült, 1989 és 1996 között.

A 30 × 30 × 16 cm-es Magion-1 1978-ban indult, az Interkozmosz-18 műhold „hátán”, s közel 3 évig maradt működőképes, a magnetoszférát és az ionoszférát kutatva.

A legösszetettebb űrberendezés, amelyet Csehszlovákiában készítettek, az űreszközök térbeli stabilizálását biztosító ASP (Automated Stabilised Platform) volt. Megépítésében nem kevesebb mint 60 kutatóintézet és vállalat vett részt. A platform repült a két szovjet Vega űrszondán, amelyek a Vénuszt és a Halley-üstököst látogatták meg, s 1989-ben a Mir űrállomásra is felszerelték.

A cseh műszerépítési sikertörténetek közé tartoznak az érzékeny mikro-akcelerométerek (gyorsulásmérők), amelyek segítségével a műholdakra ható nagyon kis erők (pl. légköri fékeződés) hatása mérhető. A 2003-ban indult cseh MIMOSA miniműhold „lelke” is egy cseh cég által kifejlesztett gyorsulásmérő. A MIMOSA a műholdra ható, nem gravitációs eredetű erőhatásokat kutatja 1600 km-es magasságig. Az elmúlt években készült cseh berendezések közül érdemes még megemlíteni az amerikai MTI holdra szerelt röntgen-színképelemzőt (2000) vagy a francia Demeter holdra került plazmamérő berendezést (2004). A cseh űrkutatás profiljából nem hiányoznak az anyagtudományi, orvosbiológiai, űrtávközlési, navigációs meteorológiai és távérzékelési témák sem.

Fantáziarajz a Föld körül keringő MIMOSA (Microaccelerometric Measurements of Satellite Accelerations) műholdról.

Kétrészes cikkünk folytatásában a Cseh Űrkutatási Irodáról lesz szó.