Egészségesek-e a korallzátonyok?
(Rovat: Környezetünk védelme, Envisat - 2005.11.01 08:41.)

Műholdas távérzékelési adatokból ez is megállapítható. Ausztrál kutatók az ESA Envisat holdjának méréseit használták.

Az ESA Envisat földmegfigyelő mesterséges holdjának MERIS műszere alkalmas arra, hogy felvételei alapján kimutassák a korallzátonyok kifehéredését. Ez lehetőséget adhat arra, hogy a Föld korallzátonyait ebből a szempontból rendszeresen – akár hetente kétszer – megfigyeljék.

Az Ausztrália Queensland államának partjainál található Nagy-korallzátony (Great Barrier Reef) részlete az Envisat MERIS 2004 augusztusában készült felvételén. (Kép: ESA)

A jelenség akkor lép fel, amikor a korallokkal szimbiózisban élő, és a telepek jellegzetes színét adó algafajták eltűnnek. Oka a tengervíz hőmérsékletének a szokásos nyári maximum fölé emelkedése. Tömegesen utoljára 1998-ban és 2002-ben fordult elő, valószínűleg az El Niño-jelenséggel összefüggésben. A kifehéredő korall érzékenyebb lesz az ökoszisztéma egyéb változásaira. A korallok pusztulása természetvédelmi kérdés, de kihat a halászat és a turizmus alakulására is.

A korallzátonyok mind gyakoribb kifehéredése a szakértők gyanúja szerint az egyik első jele lehet a globális felmelegedésnek. Aggodalomra ad okot, hogy esetleg a korallok már nem lesznek képesek teljesen regenerálódni. Jelenleg légifényképezéssel és hajóról történő helyszíni megfigyeléssel vizsgálják a zátonyokat. Ez a módszer nem eléggé hatékony, és a terület kiterjedése sokszor túlságosan nagy ahhoz képest, amilyen gyorsan – két hét leforgása alatt – bekövetkezhet a baj. A műholdas mérések ezzel szemben objektív, rendszeresen ismételhető alternatívát jelentenek. Az Ausztráliában nemrég végzett összehasonlító tanulmányok szerint a 15 különböző hullámsávban készülő MERIS-képek alapján már 2%-nyi változás is kimutatható. A korall 7-8%-ának kifehéredése pedig akár 10 m-es vízmélységig is felismerhető.