Ammónia a légkörben
(Rovat: Környezetünk védelme - 2009.07.30 12:00.)

Az európai MetOp-A meteorológiai műhold mérései alapján elkészítették az első teljes, globális ammónia-kibocsátási térképet.

Az ammónia (NH₃) egy sor környezeti problémával kapcsolatba hozható. Ilyen a talaj elsavasodása, a biodiverzitás csökkenése, a légkörben megtalálható apró részecskék kialakulása. Ez utóbbihoz emberi megbetegedések, például az asztma is köthető. Az ammóniának, mint légköri szennyező anyagnak az eloszlását ennek ellenére eddig meglehetősen pontatlanul ismerték. 1999 óta léteznek olyan előírások, amelyek a kibocsátás csökkentését célozzák, de ezeket nehéz tartani, illetve az intézkedések hatását ellenőrizni. A mostani globális felmérés a 2008 során végzett mérések alapján készült.

Az ammónia eloszlása Európa fölött, 2008-ban. A színkódolt ábrán sárga és piros jelzi a kiugró koncentrációkat. A háttér egy MODIS műholdfelvételekből összeállított mozaikkép. (Ammónaitérkép: ULB / CNES / INSU-CNRS; háttérkép: L. Gonzalez, C. Deroo / LOA, Lille Univ.)

Az ammónia feltérképezése nem egyszerű, részben mert a gáz a kibocsátás után hamar eltűnik a légkörből. Könnyen reakcióba lép más anyagokkal, például salétromsavval és kénsavval, ammónium aeroszolokat képezve. Ezek végső soron az éghajlat alakulására is hatással vannak.

Belga és francia kutatók a 2006-ban indult, poláris pályán keringő MetOp-A műholdnak az infravörös tartományban érzékeny IASI (Infrared Atmospheric Sounding Interferometer) műszerét használták, s az adatokból sikerült különválasztaniuk az ammóniára utaló jeleket. Naponta több millió mérési adatról van szó. A műholdas térképet a legjobb légköri modellekkel összevetve olyan „foltokat” azonosítottak a Földön, ahol a leginkább jellemző az ammónia-kibocsátás. Ezek többnyire kiterjedt mezőgazdasági területek fölött vannak. A légköri ammónia szempontjából különösen kiugrónak bizonyult például Európában a Pó folyó völgye, Üzbegisztánban a Fergana-völgy, vagy az USA Idaho államában a Snake River völgye. Közép-Ázsiában olyan helyszíneket is sikerült azonosítani, amelyeket eddig nem tartottak nyilván, mind nagy kibocsátókat. A biomassza égetése során ugyancsak sok ammónia szabadul fel.

Az eredmények biztatóak, a közeli jövőben nagyobb érzékenység, vagyis a kisebb kibocsátók azonosítása is lehetővé válhat.