Az első „vizes” képek
(Rovat: Környezetünk védelme, Időjárás és előrejelzése , Mezőgazdaság - 2010.03.01 08:30.)

Az európai SMOS műhold, amely a talaj nedvességtartalmát és az óceánok vizének sótartalmát méri, a hamarosan véget érő kalibrációs folyamat után lassan megkezdheti rendszeres megfigyeléseit.

Nemrég nyilvánosságra hozták az ESA tavaly november elején indított SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) holdjának adataiból készült első képeket. A műhold azért készült, hogy jobban megérthessük a víz globális körforgását. Mind a talaj nedvességtartalmának, mind a tengeri sótartalomnak a folyamatos megfigyelése segít az időjárási és klímamodellek pontosításában. Ezen kívül az adatoknak gyakorlati hasznát veszik majd a mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban is.

Az SMOS egy interferometrikus elven működő mikrohullámú sugárzásmérőt (Microwave Imaging Radiometer using Aperture Synthesis, MIRAS) vitt magával. A 69 elemű antennasorozat a Föld éppen megfigyelt területéről érkező sugárzás intenzitását (szakkifejezéssel: fényességi hőmérsékletét) méri. Hogy a nyers mérési adatok értelmezhetők legyenek, ahhoz további jelentős adatfeldolgozó munka és kalibráció szükséges. Mielőtt megkezdődnének a rutinszerű megfigyelések, a programban részt vevő kutatók meg szeretnének bizonyosodni arról, hogy a lehető legjobb minőségű adatok kerülnek majd az SMOS adatbázisába. A műhold 758 km magasságban kering a Föld körül. Mintegy 1000 km széles sávokban 3 naponta a teljes földfelszínt fel tudja térképezni.

Az egyik első előzetes kép az ESA „vizes műholdjának” mérései alapján. A MIRAS 1,2 másodperces időközönként készít térképet a felszínről. A Skandináviát ábrázoló részlet is egy ilyen pillanatfelvétel. (Kép: ESA)

A fényességi hőmérséklet eloszlására vonatkozó adatokból megállapítható, hogy mennyi vizet tartalmaz a talaj felső rétege, illetve – a tengerek és óceánok esetén – mekkora a víz felszíni rétegének sótartalma. Minél nagyobb a mért fényességi hőmérséklet a szárazföldön, annál szárazabb ott a talaj. (Ezért a képeken a nagyobb víztömegek, például a tavak „hideg foltokként” tűnnek fel.)

Egy példa a kalibráció fontosságára. Fent a nyers adatokból alkotott, lent a javított kép látható, Ausztrália egy részéről. Jól kivehető, hogy csökkent a zajszint, eltűntek a szisztematikus hibák, és például a kontinens partvonalai is élesebben kirajzolódnak. Épp Ausztráliában is folynak azok a helyszíni és repülőgépes mérések, amelyekkel a műholdas adatokat ellenőrzik. (Képek: ESA)

A műhold kezdeti kalibrációs folyamata előre láthatólag április végéig fog tartani, bár utána, az űreszköz teljes élettartama alatt is folyamatosan figyelemmel kísérik majd az adatminőséget.