2017-ig marad az európai „vizes műhold”
(Rovat: Környezetünk védelme, Biztonságos közlekedés , Nyereség a kontinensnek - 2014.08.01 07:15.)

A talaj nedvességtartalmát, a tengervíz sókoncentrációját és más dolgokat is mérő SMOS programját meghosszabbították.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2009 végén állította pályára SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) nevű földmegfigyelő műholdját, fedélzetén egy L-sávú mikrohullámú sugárzásmérő berendezéssel. A fő cél tudományos volt: a szárazföldek felett a talaj nedvességtartalmának meghatározása 50 km-es felszíni felbontással, valamint a tengerek és óceánok fölött a vízben oldott sók koncentrációjának mérése, 200 km-es felbontással. Az ESA legalább három évesre tervezett, most már lassan öt éve folyó „vizes küldetésének” adatait a víz körforgásának, az óceáni áramlásoknak a kutatására, az időjárási és klímamodellek finomítására tervezték használni.

Pályán az SMOS. (Fantáziakép: ESA / AOES Medialab)

Bebizonyosodott, hogy adatait a tudományos mellett egyre több gyakorlati alkalmazásra is jól be tudják vetni. Felhasználási területeinek ez a sokoldalúsága is hozzájárult ahhoz, hogy nemrég a program meghosszabbítása mellett döntöttek, egyelőre legalább 2017-ig. A hosszabbítás alapfeltétele, hogy maga az űreszköz továbbra is jó műszaki állapotban van.

Az előre nem várt alkalmazások közül a legújabb, hogy a mérések alapján a sarkvidéki tengereket borító vékony (50 cm-esnél kisebb vastagságú) jégtakaró eloszlását fel tudják mérni. A pontosság elegendő ahhoz, hogy a tengeri hajózási útvonalak tervezéséhez hasznosítani tudják az SMOS adatait. Az ESA segítségével a Hamburgi Egyetemen kifejlesztett eljárást már szolgálatszerűen alkalmazzák, a hajótársaságok megrendelésére. A műholdas mérések kalibrálására, független ellenőrzésére az elmúlt években helikopteres mérési kampányokat szerveztek.

Az SMOS egyik jégvastagsági térképe (Laptyev-tenger, 2011. november 10.) (Kép: University of Hamburg Institute of Oceanography)

Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma ugyancsak alkalmazza az SMOS talajnedvességi adatait a súlyos szárazságok előrejelzésére. Európában a középtávú időjárás-előrejelzéseknél a levegő hőmérsékletére és páratartalmára vonatkozó modellekbe építették be az SMOS adatait. A működési idő kiterjesztése lehetőséget teremt további gyakorlati alkalmazások kifejlesztésére. Novemberben a NASA egy hasonló céllal épült műholdat (Soil Moisture Active Passive, SMAP) állít pályára, így alkalom nyílik az együttes mérésekre, a két különböző berendezés által szolgáltatott információ összevetésére, kalibrálására. Az ESA és az Európai Unió közös Copernicus földmegfigyelő programjának Sentinel műholdsorozatában pedig a Sentinel-3 a tengervíz felszíni hőmérsékletét és a tengerszint változásait méri majd – a páros első tagja várhatóan 2015-től –, ami a sókoncentráció-adatokkal összevetve új tudományos eredményeket is ígér.