Zöldebb zöld föld
(Rovat: Környezetünk védelme - 2017.05.29 07:15.)

A „Zöld föld”, azaz Grönland lassanként tényleg kizöldülhet, a műholdas megfigyelések szerint ugyanis egyre fogy a szigetet borító jégtakaró.

Az elmúlt másfél évtizedben rohamosan csökkent a Grönlandot borító jégtakaró tömege, ami részben a felszíni jég olvadásának, részben a jéghegyek leszakadásának a következménye. A NASA és a Német Űrügynökség gravitációs és éghajlatkutató ikerműholdjai (GRACE, Gravity Recovery and Climate Experiment) megfigyelései alapján végzett kutatások szerint 2002 és 2016 között a jég mennyisége évente körülbelül 280 gigatonnával csökkent, ami a világtengerek szintjének évenkénti 0,8 milliméteres emelkedését okozta. A NASA Scientific Visualization Studio animációja ennek a folyamatnak a 2002 óta tartó szakaszát mutatja be.

A Grönlandot borító jégtakaró 2002 októberében, a nyár végi minimum idején. A jégtömeg csökkenését a beillesztett diagramon a 2002. májusi értékhez viszonyítják. (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)

A Grönlandot borító jégtakaró 2015 szeptemberében. A színskála legsötétebb vörös árnyalata 4 méter vízvastagság-csökkenésnek felel meg. (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)

A képeken a narancssárga és vörös árnyalat azokat a területeket jelzi, ahol csökkent a jégtömeg, a kék árnyalat a jég mennyiségének növekedését jelzi. A fehér területeken a jég mennyisége változatlan, vagy a változás nagyon csekély. Általánosságban megfigyelhető, hogy a sziget közepe táján, a nagyobb tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő részeken alig van, vagy egyáltalán nincs változás, míg a kisebb magasságú és tengerparti területeken jelentős a csökkenés. A sötétvörös árnyalat a 14 éves időszak alatt a jég vastagságának (vízvastagságra átszámított) 4 méteres csökkenését jelenti. A legjelentősebb csökkenés a sziget nyugati tengerpartján figyelhető meg, ahol az évenkénti jégvastagság-csökkenés (vízvastagság egyenértékben) néha elérte a 30 centimétert. Az animáción jól láthatók a jég áramlását jelző szürke vonalak, amelyeket a műholdak radar-interferométeres méréseiből származtattak. Ezek általában a legjelentősebb gleccserek felé tartanak, és egybeesnek azokkal a területekkel, ahol legerőteljesebb a jég csökkenése.

A GRACE műholdak. (Kép: NASA)

A GRACE küldetés a NASA földmegfigyelési programjának része, a NASA és a Német Űrügynökség (DLR) közös vállalkozása. A két műholdat 2002 márciusában állították 500 km magas, poláris, Föld körüli pályára. A két egymással azonos műhold egymástól 220 km távolságban, kötelékben repül. A küldetést eredetileg 5 évre tervezték, de a műholdak immár másfél évtizede kifogástalanul működnek. A két műhold távolságának apró változásait GPS-szel és mikrohullámú távmérő rendszerrel folyamatosan követve pontosan feltérképezhető a Föld gravitációs tere, illetve annak változásai, a fellépő tömegátrendeződések. Utóbbiak egyik oka a jég képződése és olvadása.