Tűz Grönlandon
(Rovat: Környezetünk védelme, Amerikai távérzékelő műholdak , GMES - Copernicus - 2017.08.16 07:15.)

A Föld legnagyobb szigetéről általában a jégtakaró jut eszünkbe. Most az űrfelvételeken is látszó kiterjedt bozóttüzekkel került be a hírekbe Grönland.

Az augusztusi tüzek a sziget nyugati partvidékén csaptak fel, Sisimiut településtől mintegy 150 km-re északkeletre. Ez azon kevés helyek egyike a szigeten, ahol nem az állandó jégborítás a jellemző. A földmegfigyelő műholdakkal először július 31-én detektáltak tüzet Grönlandon. Az alábbi képet nem sokkal később a Landsat-8 műholddal készítették.

Az amerikai Landsat-8 távérzékelő hold OLI (Operational Land Imager) műszerének augusztus 3-án gyűjtött adataiból készült kép Grönland nyugati partvidékének egy részletét mutatja. Rossz hír a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségét illetően, hogy a tűz nem csak a növényzetet, hanem az alatta húzódó tőzeget is pusztítja. A füst fehérjén kívül még két másféle fehér is felfedezhető a képen: jobbra fent egy gleccser jege, alul pedig felhőpamacsok. (Kép: NASA EO / Jesse Allan / USGS)

Bár Grönland területén nem példa nélküli a futótűz, a műholdas adatok elemzése azt mutatja, hogy 2017-ben sokkal nagyobb volt ennek a természeti csapásnak a pusztítása, mint eddig bármelyik évben 2000 óta – mióta a NASA Terra (majd később az Aqua) műholdján működésbe lépett a MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) berendezés. Ez 36 különböző látható és infravörös hullámhosszon térképezi fel a tájat. A MODIS detektálta tüzek ráadásul általában kis kiterjedésűek, jellemzően vadászok vagy természetjárók tábortüzei. Legutóbb 2015-ben detektáltak nagy kiterjedésű bozóttüzet Grönlandon.

A fenti Landsat-8 műholdkép egy kinagyított részlete. (Kép: NASA EO / Jesse Allan / USGS)

Nem világos, hogy mi volt a most augusztusi tűz kiváltó oka. A villámcsapás nem valószínű, így okkal feltételezhető, hogy emberi tevékenységre vezethető vissza. A terület nincs messze egy 5500 lakosú településtől és gyakran látogatják rénszarvasvadászok. Mindenesetre a nyár Grönlandnak ezen a részén szokatlanul csapadékszegény volt, ami elősegítette a növények kiszáradását. A kutatók aggodalma sem alaptalan, hogy a klíma melegedése miatt az állandóan fagyott talaj, a permafroszt olvadása is hozzájárulhat, hogy Grönland nyugati partvidéke érzékenyebbé válhat a futótüzekre.

A tüzekkel járó hamu egy része a szelek szárnyán keleti irányba szállva elérheti a sziget jégtakaróját is. A felszínen lecsapódva bepiszkítja, sötétebb árnyalatúvá teszi a havat és a jeget, ami így a napsugárzásból több energiát tud elnyelni, felgyorsítva az olvadást.

Az alábbi műholdképeket néhány nappal később, augusztus 8-án az európai Sentinel-2A földmegfigyelő műhold készítette. A felső képen a terep a valódi színekben létható, a bozót- és tőzegtűzből származó füst ugyanúgy beteríti a tájat, mint augusztus első napjaiban. A Landsat-8 képével összehasonlítva megfigyelhető az is, hogy mennyit haladt előre a tűz. A 13 színben érzékeny Sentinel-2A felvételeinek másféle kombinációival kiemelhető még a lángok helye, valamint érzékelhető a már leégett területek kiterjedése.

(Animált kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)