Nagyvárosok szénlábnyoma
(Rovat: Környezetünk védelme - 2019.05.10 07:15.)

A globális felmelegedés megfékezésének kulcsát egy tanulmány szerint a nagyvárosok jelenthetik – minél nagyobbak és minél gazdagabbak, annál inkább.

Legalábbis ezt állapították meg egy tanulmány szerzői, akik a világ 13 000 városának szénlábnyomát vizsgálták. Ez volt az első eset, amikor ilyen sok területet azonos módszertannal elemeztek. A nemzetközi kutatócsoportot Daniel Moran (Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem) vezette. Az eredmények szerint a legjelentősebb karbonemisszióért elsősorban a legnagyobb és leggazdagabb városok felelősek, ami abból a szempontból jó hír, hogy összefogással, koncentrált és összehangolt intézkedésekkel jelentős eredményeket lehetne elérni.

Ázsia CO₂ kibocsátása a hivatkozott tanulmány szerint. (Kép: NASA EO)

Az eredmények szerint a legnagyobb karbonkibocsátó városok: Szöul, Kanton (Kuangcsou), New York, Hong Kong és Los Angeles. (Sorrendet nehéz lenne megállapítani, mert a mérések hibája általában jóval nagyobb, mint az egyes városok közti különbség.) Az 500 legnagyobb szénlábnyomú város listája a tanulmány legfontosabb eredményeit közreadó honlapon érhető el (kereshető, és a táblázat bármely oszlopa szerint sorba rendezhető formában). A világ két legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó térsége Ázsia és az Egyesült Államok, ezeknek a képi megjelenítését mutatjuk be cikkünk illusztrációjaként.

Észak-Amerika CO₂ kibocsátása a hivatkozott tanulmány szerint. (Kép: NASA EO)

A bemutatott diagramon viszont az látható, hogy az emisszió nagysága többé-kevésbé arányos a város népességével, de vannak jelentős kivételek. Kairó, Dzsakarta és Tokió mindegyikének lakossága meghaladja például a 30 milliót (az agglomerációkkal együtt), mégis ezeknek a városoknak a karbonemissziója évi 150 millió tonna alatt marad. Ugyanakkor Hong Kong, Szingapúr, Chicago, New York és Los Angeles fölfelé lógnak ki a sorból: lakosságuk 20 milliónál kisebb, szén-dioxid-kibocsátásuk mégis meghaladja a 150 millió tonnát. A 200 legnagyobb kibocsátó város közül 41 olyan országokban található, ahol az országban az egy főre jutó átlagos kibocsátás alacsony.

A világ legjelentősebb szén-dioxid-kibocsátó városai. A függőleges tengelyen a város (és elővárosai) által évente kibocsátott CO₂ mennyisége látható, millió tonnában, a vízszintes tengelyen a lakossága. A függőleges vonalak az adatok hibahatárát jelzik, a színes körök pedig az egy főre jutó emissziót. Sajnálatos módon az egyik éllovas Hong Kong lemaradt az ábráról (6 millió lakos, 208 Mt kibocsátás). (Kép: Environmental Research Letters, hivatkozott tanulmány)

A tanulmány szerzőinek megállapítása szerint a 100 legnagyobb CO₂ kibocsátó városi terület a globális kibocsátás nem kevesebb mint 18%-át adja. Az országok valamivel több mint a felében (a 187 vizsgált ország közül 98-ban) a három legjelentősebb kibocsátó város a teljes országos kibocsátás több mint negyedéért felelős. Általános tendencia, hogy a leggazdagabb városokban a legnagyobb az egy főre jutó kibocsátás, ezt a listát Hong Kong, Abu-Dzabi, Dubaj, és Szingapúr vezeti. Ugyanakkor az Egyesült Államokban általában az elővárosi régiókban a legnagyobb a szénlábnyom.

A legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó városok 500-as listáján a legtöbb város Kínából (142), az Egyesült Államokból (72), Oroszországból (39) és Indiából (25) szerepel. Az 500-as listán az első három európai város Moszkva, London és Párizs, amelyek a lista 15., 16. és 23. helyén találhatók. Budapest 210. a listán, a tanulmány szerint az egy főre jutó kibocsátás nálunk 5,8 tonna/év, a város teljes kibocsátása pedig 10,6 millió tonna évente. (Összehasonlításképpen: az egy főre jutó kibocsátás az éllovas Hong Kongban 34,6 tonna, míg a lista végén álló Lagosban csak 0,5 tonna/év)

A citycarbonfootprints.info térképének kinagyított részlete Közép-Európa szén-dioxid-kibocsátásáról. A képen azonosítható városok közül csak (a zöld ponttal jelölt) Berlin (64.) és Milánó (77.) szerepel az 500-as listán a 100 legnagyobb emissziójú város között

A cikk kitér arra, hogy a legnagyobb nehézséget a városok körülhatárolása jelentette, amiben Landsat felvételek voltak a segítségükre. Egységesen városnak tekintették mindazokat a területeket, ahol a népsűrűség meghaladja a négyzetkilométerenként 1500 főt.