Műholdakról elnevezett gleccserek
(Rovat: Környezetünk védelme - 2019.08.10 07:15.)

A jelképes gesztussal azt ismerték el, milyen jelentős a műholdas megfigyelések szerepe az éghajlatváltozás, azon belül a jégtakaró változásainak követésében.

Az éghajlatváltozás egyik látványos következménye a sarkvidéki jégtakaró fogyása. Minthogy a földmegfigyelő műholdak óriási jelentőségűek a jég feltérképezése és a változások követése szempontjából, ezért az aktuális eredményekről időről időre portálunkon is hírt adunk. A műholdakról jól követhető, feltűnő változások közé tartozik például a jéghegyek leválása a sarki jégtakaróról, a jég mozgási sebességének változásai, a jégtakaró vastagságának és tömegének változása – jellemzően fogyása.

A műholdak méréseinek jelentőségét ismerte el a közelmúltban az Egyesült Királyság Antarktiszi Földrajzinév Bizottsága (UK Antarctic Place-names Committee) azzal, hogy az Antarktiszi-félsziget hét gyorsan mozgó gleccserét egy-egy földmegfigyelő műholdról nevezte el. A névadást Anna Hogg, a Leedsi Egyetem sarkvidéki megfigyelésekkel és modellezéssel foglalkozó központjának munkatársa javasolta, aki azonosította a Dyer-fennsíkról a tenger felé mozgó hét legjelentősebb gleccsert, amelyekben a jég áramlásának sebessége meghaladja a napi 1,5 métert.

A műholdakról elnevezett gleccserek az Antarktiszi-félsziget délnyugati partján, a VI. György-szoros és az annak bejáratát alkotó Ronne-bejáró mentén sorakoznak. (Kép: CPOM)

A hét gleccser az Antarktiszi félsziget délnyugati partján, közelebbről a többnyire jéggel borított VI. György-szoros és az annak bejáratát alkotó Ronne-bejáró (korábban Ronne-öböl) partján található. Elhelyezkedésük a képeken látható.

Az Ers-jégáram az ESA ERS–1 és ERS–2 műholdjairól kapta a nevét, amelyek 1991 és 2011 között működtek. Ezek készítették az első nagyfelbontású, széles nyomú, éjjeli és nappali radarképeket, amelyek alapján a kutatók ki tudták számítani a jég áramlásának irányát és sebességét a különböző területeken.

Az Envisat-jégáramot az ESA eddigi legnagyobb földmegfigyelő műholdjáról az Envisatról nevezték el, amelyet 2002-ben állítottak pályára, és 2012-ig működött. Tíz műszerével az ERS műholdak által megkezdett adatgyűjtést folytatta és bővítette ki.

A Cryosat-jégáram az ESA Earth Explorer sorozata egyik műholdjának a nevét viseli, amelyet kifejezetten a sarkvidéki jég vastagságának mérésére terveztek. A 2010-ben indított CryoSat a sarkvidéken a szárazföldet borító jégtakarót és a tengeri jeget nagy pontosságú altiméterével vizsgálta.

A Grace-jégáramot a NASA és a DLR Német Űrügynökség GRACE (Gravity Recovery and Climate Change Experiment) műholdjáról nevezték el. A GRACE 2002 és 2017 között nagy pontossággal térképezte fel a Föld gravitációs terének időbeli változásait, amelyekből minden korábbinál pontosabban lehetett következtetni az antarktiszi jégtakaró tömegének változására.

Az egyik névadó, a Sentinel–3 felvétele az Antarktiszi-félszigetről. A VI. György-szoros fekvő J alakú sima jégfelülete a kép jobb szélén látható. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA)

A Sentinel-jégáram az EU Copernicus földmegfigyelési programjához az ESA által készített műholdsorozat nevét viseli. Igaz, a sorozat tervezett műholdjainak még csak egy része került Föld körüli pályára, a már működő példányok azonban máris jelentős mértékben hozzájárultak többek közt a jégtakaró jelenségeinek vizsgálatához.

A Sentinel–1 műhold 2019. május 30-i felvétele a később a műholdsorozatról elnevezett gleccserről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA)

Az Alos-jéggyűrődést a Japán Űrügynökség (JAXA) ALOS (Advanced Land Observing Satellite) műholdjáról nevezték el. A 2006–2011 közt működő műhold optikai és radar műszereivel térképezte fel a sarkvidéki jeget. 2007–2009 között a Nemzetközi Sarkvidéki Év keretében több kampányban az Antarktiszt borító jégtakaró felszínének változásaira fókuszáltak.

Végül a Landsat-jégáram a NASA és az USA Geológiai Szolgálata földmegfigyelő műholdsorozatának nevét viseli. A sorozat első tagját 1972-ben állították pályára, azóta folyamatosan készítik felvételeiket a Földről, a sorozat legújabb tagja, a Landsat–8 2013 óta. Az antarktiszi vizsgálatok legfontosabb műholdcsaládja, mert a Landsateknek köszönhetően immár több mint 40 évi, folyamatos adatsor áll az Antarktiszt kutató szakemberek rendelkezésére.

Légifelvétel a jéggel borított VI. György-szorosról. (Kép: CPOM / A. Hogg)

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a sarkvidékek tanulmányozására űreszközöket használó munkacsoportjában (Polar Space Task Group) 15 űrügynökség működik együtt.