Az űrszemét csökkentéséről
(Rovat: Környezetünk védelme, Űrpolitika - 2019.11.04 07:15.)

A használaton kívüli műholdaknak a lehető legsürgősebben el kell hagyniuk a pályáikat – javasolja az EU illetékese.

A vitathatatlanul jogos és időszerű kijelentés Carine Claeystől származik, aki legutóbb szeptemberben, Párizsban a World Satellite Business Week konferencián fejtette ki ezen véleményét. Claeys asszony az EU Külügyi Szolgálat (EEAS, European External Action Service, amely az EU külügy- és védelmi „minisztériuma” funkcióját tölti be) keretében létrehozott Világűr Harccsoport (Space Task Force) vezetője, az EU „űrügyi követe” (special envoy for space). (Túlzásnak tűnhet a brüsszeli bürokrácia bármely egységét magyarul harccsoportnak nevezni, lehetne bevetési csoport vagy operatív csoport is, de nyilván nem véletlenül, hanem saját fontosságuk látszatát keltendő választották az erős katonai asszociációkat keltő Task Force megnevezést. – B.E.)

Carine Claeys (jobbra) egy szeptemberi konferencián ismertette az EU Külügyi Szolgálata Világűr Harccsoportja az űrtevékenység biztonságáért és fenntarthatóságáért indított (3SOS, Safety, Security and Sustainability of Outer Space) kezdeményezését. A kezdeményezés eddigi legjelentősebb eredménye, hogy a 3SOS rövidítés háromszoros SOS segélykiáltásnak is felfogható, jelezve a helyzet megoldásának sürgősségét. (Kép: Space News / Jeff Foust)

Mint Claeys elmondta, felül kell vizsgálni a jelenleg érvényben lévő ajánlást, miszerint a használaton kívülivé vált, alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakat 25 éven belül el kell távolítani pályájukról. Ehelyett azt javasolja, hogy a pályáról letérítést a működés beszüntetését követően a lehető leghamarabb, vagy legalábbis észszerű időn belül végre kell hajtani. A hivatkozott 25 éves határidő az űrügynökség-közi űrszemét koordinációs bizottság (IADC, Inter-Agency Space Debris Coordination Committee) 2002-ben elfogadott ajánlása. (Az 1993-ban létrehozott IADC jelenleg 13 űrügynökség egyeztető fóruma.) Időközben a technikai fejlődés túlhaladottá tette a 25 éves határidőt, és ez fokozottan igaz lesz, mihelyt pályára áll a tervezett megakonstellációk sok ezer műholdja. Kezdetben a határidő 5 évre rövidítéséről beszéltek, legújabban Claeys viszont még ezt is sokallta, és a műholdak hónapokon belül történő eltávolítását javasolta.

(Fantáziakép: CSO Magazine)

A kérdéssel évek óta foglalkozik az ENSZ Világűrbizottsága (COPUOS) is, amelynek keretében az űrtevékenység hosszú távú fenntarthatóságával foglalkozó munkacsoport (Working Group on the Long Term Sustainability of Outer Space Activities) 21 ajánlást dolgozott ki. Az ajánlásokat a COPUOS idén júniusi ülésszakán elfogadta, azok teljes szövege a Világűrbizottság ülésszakáról készült jelentés II. Függelékében olvasható. Az ajánlások természetesen az ENSZ szokásos gyakorlatának megfelelően nem kötelező erejűek, de a korábbi, hasonló ajánlások tapasztalata azt mutatja, hogy a felbocsátó országok általában törekszenek azok betartására.

Mint Claeys elmondta: „jelenleg mintegy 4000 műhold kering a Föld körül, amelyek közül 1800 működik. Ez azonban elenyésző szám a már bejelentett megakonstellációk műholdjainak sokaságához képest.” A Harccsoport vezetője egyébként úgy gondolja, hogy nem a kormányoknak kellene előírásokat hozni a műholdak üzemeltetői számára, hanem „alulról építkezve” a felbocsátóknak maguknak kellene kialakítaniuk a felelős viselkedés gyakorlatát. Ezen azt értette, hogy mostantól minden pályára állított műholdnak képesnek kell lennie aktív működési ideje végeztével elhagyni a pályáját. Egyúttal az aktív űrtevékenységbe újonnan bekapcsolódó szereplőknek és országoknak tudatában kell lenniük a Kessler-szindróma veszélyének, elsősorban a legzsúfoltabb pályákon. (Donald Kessler, a NASA kutatója már 1978-ben rámutatott arra, hogy a műholdak esetleges ütközései során keletkező törmelék megsokszorozza az újabb ütközések valószínűségét, ami a törmelék rohamos szaporodásához vezet.) A Kessler-szindróma bekövetkeztének megelőzése különösen fontos most, amikor a világgazdaság működése egyre erőteljesebben alapul a műholdak szolgáltatásain.

(Fantáziakép: EEAS)

Olvasóink számára nyilván nem újdonság az űrszemét jelentette veszély. Ennek a veszélynek a csökkentésére azonban ma már kevés a szép szó. Portálunkon időről időre beszámolunk az űrszemetet ugrásszerűen gyarapító balesetekről (például itt és itt), véletlen ütközésekről és szándékos akciókról (itt és itt), illetve az űrszemét okozta károkról (itt és itt), fenyegetésről (itt és itt). Hasonlóképpen, többször írtunk már azokról az ötletekről és kísérletekről, amelyek a világűr megtisztítását, a jelenleg mintegy húszezer (10 cm-esnél nagyobb) darab űrszemét legalább egy részének eltávolítását célozzák. Ugyanakkor cikkeinkből az is kitűnik, hogy az ígéretes próbálkozások egyike sem érte még el azt a szintet, hogy érdemben és tömegesen lehetne alkalmazni az űrszemét eltávolítására. Addig be kell érnünk a bizottságokkal, ajánlásokkal és harccsoportokkal.