Elnyelőből kibocsátó
(Rovat: Környezetünk védelme - 2020.01.15 07:15.)

Északon a sarkvidéki területek sok évezreden át inkább megkötötték a légköri szén-dioxidot, de a folyamat mostanra már ellenkező irányúvá vált.

Az Északi-sarkvidék környékének állandóan fagyott talaja, a permafroszt a klíma változásának következtében ugyancsak változik. A Nature Climate Change folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint immár több szén-dioxid szabadul fel telente az arktikus területeken, mint amennyit nyáron az ottani növényzet meg tud kötni. Így a melegedő Északi-sarkvidék nettó szén-dioxid-kibocsátóvá vált. A kutatók mérései és becslése szerint 2003 és 2017 között minden téle átlagosan 1,7 milliárd tonna szén jutott a légkörbe a szóban forgó területekről, míg ugyanebben az időszakban nyaranta, a vegetációs időszakban átlagosan 1 milliárd tonnát kötöttek meg a növények. Mindez a kedvezőtlen mérleg annak ellenére fennáll, hogy a melegedés nyáron „zöldülést” idéz elő, vagyis közben nagyobbá válik a növényzet tömege is.

A szénben gazdag permafroszt az északi félteke szárazföldi területeinek mintegy negyedrészére terjed ki. Gondoljunk csak Alaszkára, Kanada északi részére, Grönlandra és Szibériára. A becslések szerint nagyobb az itt megkötött szén mennyisége, mint amennyit az emberiség valaha is a levegőbe eregetett fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetésével. A fagyott talaj sok éven át biztonságosan őrizte azt, mígnem az általános felmelegedés hatására egyre inkább olvadásnak indult, egyre több üvegházhatású gázt juttatva a légkörbe.

A térképen az arktikus területek éves szén-dioxid-kibocsátásának eloszlása látható 2003 és 2017 között, az októbertől áprilisig tartó téli időszakban. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Susan M. Natali et al. 2019)

A most publikált eredmények több mint 70 szerző nagyszabású munkáján alapulnak, amihez földfelszíni mérések mellett műholdas távérzékeléssel nyert adatokat használtak fel a modellszámításokhoz – minden korábbinál kiterjedtebb módon. Az előrejlzések sem biztatók, hiszen az éghajlat várható változásával a kibocsátás mértéke csak még inkább növekedni fog. A kutatócsoport szerint ha a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának jelenlegi trendje folytatódik, akkor egy évszázad alatt a permafroszt 41%-kal több szenet juttathat a légkörbe. Ha az emberiség némileg csökkenteni tudná a kibocsátást, akkor ez a növekedés 17%-os lehet a mostani szinthez képest. Ugyanakkor a legtöbb klímamodell számításaiban egyelőre nem veszik figyelembe a permafroszt hozzájárulását.