A Baffin-öböl jegesmedvéi
(Rovat: Környezetünk védelme - 2020.02.23 07:15.)

A jegesmedvék kevesebb időt töltenek a fogyó jégen, többet a szárazföldön, ezért tovább koplalnak, lesoványodnak, és kevesebb utódot hoznak a világra.

Az északi sarkvidéket borító jégsapka nem más, mint a Jeges-tenger tetején úszó, fagyott tengervíz, amely a környező melléktengerekre és tengerszorosokra is kiterjed, egyúttal a jegesmedvék számára a legfontosabb életteret alkotja. A jégtáblákról vadásznak fókákra, a nőstények pedig gyakran odúkat vájnak a jégbe, és ott hozzák világra és gondozzák bocsaikat. Az elmúlt évtizedekben azonban ez az élettér fokozatosan zsugorodott. A tengeri jéggel borított terület aránya a globális felmelegedés következtében 1979 óta évtizedenként 13 százalékkal csökkent, és mivel az Arktisz kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a Föld többi része, ezért az időszakosan jéggel borított vizeken ősszel később alakul ki, tavasszal pedig hamarabb tűnik el a jégtakaró.

A Washingtoni Egyetem kutatói megvizsgálták, milyen hatása van a jég zsugorodásának a jegesmedvék életmódjára. Eredményeiket az Ecological Applications című folyóiratban ismertették. Terepi megfigyelések és távérzékelési adatok segítségével arra a következtetésre jutottak, hogy a jegesmedvék hosszabb időt töltenek a szárazföldön, ahol hosszabb ideig koplalnak. Az anyamedvék egyre kisebb kuckókat vájnak a bocsok neveléséhez, és a kutatók előrejelzése szerint ez a tendencia az állatok következő három generációján át is folytatódni fog.

A jegesmedvék mozgása a Baffin-öböl jegén és partjain az 1990-es és a 2000-es években. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)

A kutatók elsősorban a Grönlandot a kanadai Baffin-szigettől elválasztó Baffin-öböl területén élő populációt vizsgálták, ahol a két évtizeden át követték a jegesmedvék mozgását. A térképen 43 megjelölt nőstény 1991–1997 közti, illetve 38 megjelölt nőstény 2009–2015 közti mozgása látható. Megállapították, hogy a jegesmedvék többsége a téli jégborítás visszahúzódása végén a Baffin-szigeten lép partra, és ott várják meg, amíg az öböl ismét befagy. Átlagosan 30 nappal hosszabb időt töltenek a szárazföldön, mint az 1990-es években, mert tavasszal a jég hamarabb tűnik el, és nyáron egyre nagyobbak a nyílt vízfelületek. Az USA Nemzeti Hó és Jég Adatközpontja munkatársai által a NASA műholdas adatai alapján készített térképen jól látható a jég két évtized alatti (1993 és 2013 közti) fogyása, míg a grafikonról a jég csökkenése és az állatok ezzel összefüggő viselkedése látható.

A sarkvidéki tengeri jégtakaró jég két évtized alatti fogyása az USA Nemzeti Hó és Jég Adatközpontjában, a NASA műholdas adatai alapján készült térképen. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)

A szárazföldön tartózkodó állatok nem tudnak fókára vadászni, éheznek, aminek kedvezőtlen élettani hatásai vannak, lesoványodnak (amit repülőgépről szemrevételezéssel állapítottak meg), romlik az általános egészségi állapotuk és kevesebb utódot hoznak a világra. Mindezen paramétereket figyelembe véve készítették el azt a matematikai modellt, amelynek alapján kiszámították, hogy az említett tendenciák három generáción (37 éven) keresztül folytatódnak.

A tavaszi jégtakaró visszahúzódása és az őszi jégborítás megjelenése 1979 és 2017 között (a függőleges tengelyen az év napjait ábrázolták). Ezzel összhangban a jegesmedvék egyre hamarabb „szállnak partra”, majd ősszel később tudnak a jégre lépni. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)