A zöldülés kedvező éghajlati hatása
(Rovat: Környezetünk védelme - 2020.04.01 07:15.)

Folytatódik a Föld 1980-as évek óta megfigyelt zöldülése, aminek egyik kedvező következménye, hogy mérsékeli a globális felmelegedést.

Első képünk a Föld 2000–2018 közötti zöldülését szemlélteti. A színek a levélfelületi index változását mutatják, a zöld területeken az index nő, a barnákon csökken, az alsó színskálán látható mértékben. Maga az index a levelek felületének és az adott földterületnek a hányadosa. Az index kiszámításához a NASA Terra és Aqua műholdjainak közepes felbontású spektroradiométerével (MODIS) nyert adatokat használták.

A Föld zöldülése 2000–2018 között (részletesen lásd a cikkben). A fehér területeken nincs növénytakaró (sivatagok, jéggel és vízzel borított területek). (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Shilong et al. 2020)

A bemutatott térképen tehát nem maga a vegetáció látható (ha így lenne, akkor a trópusi esőerdőknek, elsősorban az Amazonas és a kongó medencéjének kellene a legzöldebbnek lennie), hanem az említett index változása, azaz a sötétzöld területeken nőtt legjelentősebben, míg a barna területeken csökkent az egy négyzetméterre jutó levélfelület nagysága. Jelentős zöldülés tapasztalható Kínában és Indiában (amint azt korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk), elsősorban az intenzívebb földművelésnek és a tudatos erdőtelepítésnek köszönhetően.

Határozott zöldülés tapasztalható az északi sarkvidék területein az emelkedő hőmérsékletnek köszönhetően. Grönland zöldüléséről már korábban írtunk, de például a Spitzbergákon a NASA kutatói a zöld index 30%-os növekedését mutatták ki. Az adat összhangban van azzal, hogy a nyári középhőmérséklet a szigeteken 1986 és 2015 között 2,9 °C-ról 4,7 °C-ra nőtt, amint azt a Nature Reviews Earth & Environment folyóiratban közzétették. Az összefoglaló cikk szerzői több mint 250 publikációt tekintettek át, amelyek műholdas adatok, modellek és terepi megfigyelések alapján vizsgálták a zöldülés jelenségét. Legfontosabb megállapításaik egyike, hogy a globális zöldülés a légkör szén-dioxid-tartalma növekedésének tudható be. A CO₂ emelkedő szintje növeli a fotoszintézis tempóját, ami segíti a növények növekedését (ezáltal a növények több szén-dioxidot vonnak ki a légkörből és több oxigént bocsátanak ki).

A globális zöldülés nemcsak azt jelenti, hogy az intenzívebb vegetáció többet használ fel az üvegházhatású szén-dioxidból, hanem a folyamat további érdekes következményeként nő a párolgás – az emberi izzadáshoz hasonló evapotranspiráció –, ami hűtő hatást fejt ki a levegőre. A kutatók számításai szerint az 1980-as évek óta tapasztalható globális zöldülés 0,2–0,25 °C-kal mérsékelte a globális felmelegedést. A szerzők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy világunk még melegebb lenne, ha a növénytakaró nem fogná vissza a melegedést. Ugyanakkor „ironikusnak” találják, hogy az éghajlatváltozás szempontjából veszélyes szén-dioxid szintjének növekedése megtermékenyítően hat a növények fejlődésére, ami viszont fékezi a melegedést. (Kevésbé lepődnének meg, ha úgy fogalmaznák meg az eredményt, hogy a Föld légkörében, mint globális rendszerben működik a negatív visszacsatolás, legalábbis ebben a tekintetben. A hatásra, vagyis a CO₂ szintjének növekedésére és az emiatt fellépő melegedésre a rendszer olyan folyamattal reagál, ami csökkenti a hatást. Kérdés persze az, hogy milyen durva és drasztikus beavatkozást képes az önszabályozó rendszer korrigálni, illetve a CO₂-kibocsátás ipari forradalom óta tartó tempójával hogyan tud „lépést tartani” a nyilvánvalóan lomha reagálású földi rendszer. – B.E.)

A levélfelületi index éghajlati modellek alapján előrejelzett százéves változása: az index 2081–2100 közötti átlagos változása az 1981–2000 évek átlagához viszonyítva. Csökkenés alig látható, a növekedés jelentős területeken meghaladja a 100%-ot. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Shilong et al. 2020)

Az éghajlati modellek még zöldebb jövőt vetítenek előre. A második térképen az látható, miként változik a CMIP5 (Coupled Model Intercomparison Project) éghajlati modell szerint a zöld index, ha az üvegházgázok mennyiségének növekedése következtében századunk végére közel 5 °C-kal nőne az átlaghőmérséklet. Mindenesetre a cikk szerzői hozzáteszik, hogy a zöldülés és az azzal együtt járó mérsékeltebb hőmérséklet-emelkedés előnyös, de ettől függetlenül elengedhetetlen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. A hivatkozott cikkben számos további modellel és különböző bemenő paraméterekkel elvégzett modellszámítás eredménye látható.

A fenti ábrán bemutatott, előrejelzett évszázados változás éghajlati övek szerint. A változás az északi félgömb (NH) magas szélességű területein a legjelentősebb, a trópusokon a legkisebb. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Shilong et al. 2020)

A növénytakaró és a légkör kölcsönhatásának legfontosabb folyamatait összefoglaló vázlat. A rendszer láthatóan rendkívül bonyolult, sőt még egyes folyamatok szerepét illetően kérdőjeleket is látunk. Bőven van tehát még mit kutatni, mielőtt kategorikus kijelentéseket teszünk a légköri folyamatok alakulásáról. (Kép: Nature Reviews Earth & Environment)