Kaliforniai tűzvész
(Rovat: Környezetünk védelme, Katasztrófák ellen , Időjárás és előrejelzése - 2020.10.06 07:15.)

Minden korábbinál súlyosabb tüzek pusztítottak az USA csendes-óceáni partvidékén, elsősorban Kaliforniában. Műholdfelvételeken követhető a füst ijesztő látványt nyújtó terjedése.

Az éghajlatkutatók és a tüzekkel foglalkozó szakemberek számára nem volt meglepő, hogy az USA nyugati partvidékén egyre kiterjedtebbek, intenzívebbek és pusztítóbbak az erdőtüzek, de a 2020. szeptemberi pusztítás még így is megdöbbentő volt. A tüzek ugyan villámcsapások hatására keletkeztek, de a szokatlan és rendkívüli meteorológiai körülmények okozták, hogy a tűzvész évtizedek óta nem tapasztalt súlyosságúvá vált. Közrejátszott a rekord magasságú hőmérséklet, a szokatlanul száraz levegő, a heves széllökések és egyes területeken a súlyos aszály – mindezek következtében a füst nemcsak hatalmas területeket borított be, hanem szokatlanul magasra feljutott a légkörben. Érdekes módon egy emberi tényező is hozzájárult a tüzek súlyosságához. Mint szakemberek rámutatnak, az elmúlt 120 évben jelentős erőfeszítéseket tettek az erdőtüzek megfékezése érdekében, ami hátráltatta az erdők természetes regenerálódását, a faállomány elöregedett és emiatt fogékonyabbá vált a tűzre.

A NOAA–NASA Suomi NPP műholdjának 2020. szeptember 9-i felvételén jól látható a Kalifornia partvidéke fölötti sűrű füst. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)

Szeptember első harmadában csak Kaliforniában több mint 12 ezer km² területen pusztítottak a tüzek, ami az állam történetében a legnagyobb területű pusztítás. Kalifornia történetének 20 legsúlyosabb tűzesete közül hat ebben az évben következett be. A hatóságok adatai szerint húsznál többen veszítették életüket, Kalifornián kívül Oregonban is több városban keletkeztek károk, legalább 4000 ház vált a tűz martalékává, több százezer embert kellett evakuálni. A tűz kitörésétől kezdve a NOAA–NASA Suomi NPP műholdján működő látható és infravörös képalkotó radiométerrel (VIIRS) és ózontérképezővel (OMPS) naponta követték a helyzetet.

A minden korábbinál magasabb aeroszol index a NOAA–NASA Suomi NPP műholdjának 2020. szeptember 9-i mérései alapján. A piros pontok a tűzfészkeket mutatják, köztük a délkeleti államokban pusztító kisebb tüzeket. Az Atlanti-óceán északi része fölött látható aeroszolok viszont a nyugati partvidék tüzeiből származnak, a füst szemcséit egy hidegfront sodorta keresztül a kontinensen. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)

A NASA–CNES CALIPSO műholdja szeptember 7-én repült át Kalifornia fölött (a kis képen látható pályán), miközben megfigyelte az egyik kaliforniai góc hője hatására kialakuló, kiterjedt pirokumulusz felhőt. A füstrészecskék 17 kilométer magasságig jutottak, a sztratoszféra határáig. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)

A következő héten az erős szél és a futóáramlások nagy távolságba sodorták az erdőtüzek füstjét, ami a szeptember 14–16. közötti műholdas mérések alapján követhető. Szeptember 14–15-én az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl fölött kavargó hurrikánok útját állták a füst terjedésének, a 16-i felvételen azonban látható, hogy a Paulette hurrikán északkelet felé sodródott, ezzel szabad utat engedve az aeroszol terjedésének az Atlanti-óceán felé. Mindamellett, az USA keleti területein a lakosságot nem érintette közvetlenül a füst egészségre káros hatása, mert az aeroszolok a légkör felsőbb rétegeiben terjedtek, mérések szerint 7–9 km magasságban, bár egyes rétegeket 3 km magasan is kimutattak.

Az erdőtüzek füstjének terjedése a szeptember 14–16. közötti műholdas mérések alapján. A képeken a tökéletlen égés során a levegőbe kerülő, 2,5 µm-nél kisebb fekete szénszemcsék (black carbon) eloszlása látható. A szénszemcsékre vonatkozó adatok a műholdas, repülőgépes és felszíni méréseket egyesítő GEOS-FP modellből származnak, a viharok képét a SUOMI NPP műhold VIIRS felvételei alapján vitték rá a képekre. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens)