Ismeretlen jegesmedve-közösség
(Rovat: Környezetünk védelme - 2022.07.21 07:15.)

Grönland délkeleti partjainál jegesmedvék eddig ismeretlen szubpopulációját fedezték fel – évtizedekig tartó műholdas adatgyűjtéssel.

A szubpopuláció tagjai a sziget délkeleti részén jól alkalmazkodtak környezetükhöz, ezért a kutatók számára fontos a vizsgálatuk, mert következtetéseket vonhatnak le arra vonatkozóan, miként változhat a jegesmedvék élettere és életmódja, ha az Arktisz éghajlata tartósan melegebbé válna. A jegesmedvék többsége a jégtáblákról indulva vadászik a fókákra, és a jégtáblákon nevelik fel bocsaikat. A melegedő éghajlat miatt a rendelkezésre álló jégterület viszont csökken, ami a korábbi feltételezések szerint nehéz helyzetbe hozná az állatokat. A mostani vizsgálatot végző kutatók, a Washingtoni Egyetem munkatársai azonban megállapították, hogy az új szubpopuláció tagjai kiválóan alkalmazkodtak a melegebb éghajlati viszonyokhoz, jóllehet az általuk benépesített területen az év nagy részében ritkán fagy be a tenger.

Ahelyett, hogy az állatok nagy távolságokat tennének meg a tengeri jégen utazva, a szubpopuláció tagjai inkább „otthonülő típusnak” mondhatók. A régió fjordjaiban vadásznak, ahol a gleccserek jege beleszakad a tengerbe. A szubpopuláció tagjai hosszú ideje elszigetelve élnek a sziget északabbi részén, nagyobb területen élő társaiktól, olyannyira, hogy az elszigetelődés következtében már genetikai különbségeket is kimutattak.

A Heimdal-gleccser a Timmiarmiut-fjordrendszer részét képezi, és a jegesmedvék délkelet-grönlandi szubpopulációjának életterén belül található (a térképen fekete négyzet jelzi a műholdfelvételen bemutatott területet). A felvételt 2022. április 6-án a Landsat–9 műhold OLI-2 műszere készítette, a képen a tengert összefüggő jégtakaró borítja. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok forrása: U.S. Geological Survey)

Kristin Laidre és munkatársai 36 éven keresztül gyűjtötték a jegesmedvék mozgására vonatkozó adatokat, amelyekkel párhuzamosan genetikai és demográfiai vizsgálatokat is végeztek. Vizsgálataik egybehangzóan amellett szólnak, hogy a grönlandi jegesmedvék két populációja elkülöníthető egymástól. Eredményeiket júniusban a Science-ben publikálták.

Ugyanerről a területről a Landsat–8 OLI műszerével 2021. augusztus 8-án készült felvétel. A képen a fjordokban túlnyomórészt a mélange, illetve a nyílt vízfelület látható. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok forrása: U.S. Geological Survey)

A kutatók a NASA Terra és Aqua műholdjainak méréseit, illetve az USA Nemzeti Jég és Hó Adatközpontjának (National Snow & Ice Data Center, NSIDC) adatait is felhasználták, hogy dokumentálják a fjordok és a partközeli tengeri jég környezeti állapotát. Megállapították, hogy a délkeleti populáció tagjai az év kétharmad részében, május végétől következő februárig el vannak vágva a tengeri jégtől, ilyenkor a jegesmedvék a gleccserekről leszakadó jégről vadásznak, amely jég a gleccserek előtt úszik a tengeren és a „mélange”-nak nevezett keveréket alkotja. Az NSIDC egyik kutatója megjegyezte, hogy a délkelet-grönlandi, a tengerbe folyó gleccserek különleges környezetet jelentenek, mert nem a nyílt tengerbe szakadnak bele, hanem a fjordokba. Ilyen különleges képződmény például a felső képeken látható Heimdal-gleccser.

A kutatók véleménye szerint Délkelet-Grönland éghajlati viszonyai megfelelnek annak, amilyen évszázadunk végén az éghajlatváltozás következtében Északkelet-Grönlandon lehet az éghajlat. Eredményeik tehát azt bizonyítják, hogy a jegesmedvék populációja képes a változó éghajlathoz alkalmazkodni.

Az 1993–2021 között gyűjtött műholdas adatok alapján készített térképen jól elkülönül a grönlandi jegesmedvék két szubpopulációja. A sziget délkeleti területén élő, újonnan azonosított szubpopuláció a lilára színezett, 27 749 négyzetkilométeres területen él, hegyvidéki és jeges tengerparti élőhelyen. Jóval északabbra és nagyobb területen (671 208 km², narancsszínű) a jegesmedvék fő élőhelye az úszó tengeri jég. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; adatok forrása: Laidre K. L. et al. 2022)