Eltűnő jég
(Rovat: Környezetünk védelme, A hét képe - 2022.10.12 07:15.)

Különlegesen hosszú időszakot, csaknem fél évszázadot átfogó Landsat felvételpáron követhetjük a Grönlandot borító jégtakaró fogyását.

A felvételek Grönland északnyugati részéről készültek. Különlegességük, hogy ugyanazon műholdsorozat első és nyolcadik tagjának felvételeit hasonlíthatjuk össze, a képpáron jól megfigyelhető a jég visszahúzódása. Ma már a hasonló felvételek szinte megszokottak, az 1970-es évek előtt azonban még nem léteztek fő feladatukként polgári céllal a Földet fényképező műholdak. A helyzet 1972-ben változott meg, amikor pályára állították a Landsat–1-et (akkori nevén ERTS–1, Earth Resources Technology Satellite). A Landsat program azóta is folyik, az egymást követő műholdak általában időbeli átfedéssel működnek: a sorozat legújabb tagját, a Landsat–9-et 2021 szeptemberében indították, de amint a bemutatott felvétel igazolja, még a sorozat előző tagja, a Landsat–8 is kifogástalanul működik.

A Landsat–1 felvétele 1973. szeptember 3-án a műhold multispektrális szkennerével (MSS, Multispectral Scanner System) készült. A kép természetes színezésűnek tűnik, azonban valójában hamisszínes felvétel, mert az MSS 6-5-4 sávjaiban készült képek megjelenítése. Hamisszínes mivoltára csak az utal, hogy a tengerparton látható gyér növényzet halvány pirosas színben jelenik meg. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A felvételek az Egyesült Államok Grönlandon fenntartott Thule katonai repülőterétől és légitámaszpontjától (Thule Air Base/Pituffik Airport) északra fekvő félszigetet és környékét mutatják. (Ez az USA légierejének legészakabbi támaszpontja, az Északi-sarkkörtől 1200 km-rel északabbra, és „mindössze” 1500 km-re az Északi-sarktól.) A képek bal szélétől jóval nyugatabbra a kanadai Ellesmere-sziget fekszik, délre a Baffin-öböl, északra pedig a Jeges-tenger felé vezető, Grönland és az Ellesmere-sziget közötti átjáró, a Nares-szoros nyílik.

A két kép hasonló színezésének köszönhetően könnyen azonosíthatók azok a területek, amelyeken a jég visszahúzódott, illetve az a terület, ahol a jég előrenyomult. Egyértelműen visszahúzódott a Wolstenholme-fjordba torkolló gleccser. A képen sokhelyütt látható, kisebb, egymástól elszigetelt jégsapkák és kis gleccserek ugyancsak általában zsugorodnak, néhány esetben az addig érintkezők elszakadnak egymástól. Ezzel szemben az Északi-jégsapkából (North Ice Cap, Nunatarssuaq Ice Cap) nyugat felé tartó gleccser most hosszabb, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ennek az lehet az oka, hogy a magasabb területekről lefolyó jég utánpótlást biztosít a gleccsernek.

A Landsat–8 OLI (Operational Land Imager) felvétele 2022. augusztus 20-án készült a 4-3-2 spektrális sávokban. A felvétel természetes színekben mutatja Grönland északnyugati területét, a kopár szárazföld barna, a jég és a hó fehér. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A két felvétel az évnek lényegében ugyanazon időszakában készült (az eltérés csupán két hét). Észrevehető azonban, hogy a 2022-es felvételen a jégsapkák és gleccserek pereme szürkésebb árnyalatú, mint 1973-ban volt. Ennek az lehet az oka, hogy a 2022-es meleg nyáron a felső, fehér rétegből több hó olvadt meg, és előbukkant a mélyebben fekvő, szürkésebb, szennyezett jég. Ugyanakkor az 1973-as felvételen már frissen hullott hó is megjelenhet, az adott térségben a friss hó felhalmozódásának időszaka jellemzően szeptembertől májusig tart.

A Marylandi Egyetem és a NASA Goddard Űrközpont egyik glaciológusa a Landsat felvételek alapján elemezte Grönland partvidéki (periferiális) gleccsereit. Megállapította, hogy a viszonylag kis méretű, a szigetet borító fő jégtömegről leszakadó gleccserek Grönland jéggel borított területének csupán csekély hányadát teszik ki (mintegy 4%-át), ezzel szemben a teljes jégveszteség 11%-a ezek számlájára írható. A partvidéki gleccserek tömege az elmúlt évtizedekben évente átlagosan 3,5–7 gigatonnával csökkent. Ez több, mint amennyi jég a sziget délkeleti és délnyugati területeiről elvész, de kevesebb a sziget északi részén bekövetkező jégvesztésnél, ahol a gleccserek tömege a 2000-es évek eleje óta évente 26 gigatonnával csökken.