A műholdas távközlés éve
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást - 2011.01.05 07:15.)

2011-ben úgy döntöttünk, hogy az űrtevékenység legelterjedtebb gyakorlati alkalmazásai közül az űrtávközlésnek szentelünk egy speciális évet az Űrvilágon.

Mint az előző két „hagyományteremtő” évben (2009: műholdas helymeghatározás, 2010: távérzékelés), a választásunk most is önkényes. Nincs különösebb évforduló, nemzetközi emlékév, vagy bármi ilyesmi. Ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy idén is sok helyre kitehetjük a most először itt használt emblémát. Nem csak az a célunk, hogy megjelöljük a témába illő cikkeinket, esetleg a szokásosnál is több hírt válogassunk a távközlés területéről, hanem hogy alkalmanként részletesebb írásokkal a technika hátterét, történetét, egyes űreszközök működését is megvilágítsuk.

Az első tematikus évünkben még cikkpályázatot és képregénypályázatot is hirdettünk. Tavaly sajnos ez elmaradt, hiszen tavasszal hiába pályáztunk támogatásért, azt nem hogy nem nyertük meg, de a mai napig még el sem bírálták... Így aztán idénre sem tudunk semmit ígérni. Illetve valamit mégis, de még igazából a 2010-es távérzékelési év megkésett folytatásaként. Hamarosan ugyanis újból találkozhatnak rejtvénykérdéseinkkel, amelyek helyes megfejtői között jutalmakat is kisorsolunk majd.

De térjünk vissza 2011 választott témájára, az űrtávközlésre. A távközlési mesterséges holdak feladata adatok, információk továbbítása a földfelszíni pontok, vagy éppen más űreszközök és a Föld között. Ez a legtöbb esetben a rádió- és mikrohullámú tartományba eső elektromágneses sugárzás útján működik. Napjaink globalizált világában a műholdas adatátvitel nélkül lehetetlen volna a civilizáció megszokott szinten való fenntartása. A kontinenseket is átívelő, hatalmas, gyors ütemben bővülő adatforgalom kiszolgálását a földi telepítésű, a tengerek fenekén lefektetett kábelek képtelenek volnának egyedül ellátni. Napról napra mi magunk is élvezzük az űrtávközlés áldásait, például a televíziós és rádiós műsorszórást, a szélessávú adatátvitelt – a legtöbbször úgy, hogy tudomást sem veszünk arról, hogy mindez az űrtevékenység része. Így lehet ez, ha például bankkártyával fizetünk, lottószelvényt adunk fel, telefonálunk vagy internetezünk. Sok háztartásba közvetlenül a műsorszóró holdakon keresztül érkeznek a tévé- és rádióadások, a tetőn a megfelelő irányba állított „parabolaantennák” révén. De a kábeltelevíziós előfizetőket ellátó szolgáltatók is többnyire a műholdakról vett adásokat továbbítják, osztják szét földi eszközökkel. Műholdas adatátvitelre hagyatkoznak a hírügynökségek, tévécsatornák újságírói is, amikor távoli eseményekről tudósítanak.

Amszterdami utcakép műholdas televíziós vevőantennákkal. (Fotó: AP)

A Természet Világa 2008-ban megjelent Földközelben a világűr c. különszámában ez olvasható az űrtávközlés kezdeteiről: Bár a Szputnyik-1 is sugárzott egyszerű rádiójeleket, az első „műsorszóró” műholdnak talán az 1958-ban felbocsátott amerikai SCORE nevezhető, amely – amíg akkumulátorai bírták – Eisenhower elnök magnetofonra vett karácsonyi üzenetét továbbította mindazoknak, akik venni tudták a Földön. Az 1960-ban felbocsátott amerikai Echo-1 után – amely a rádióhullámokat egyszerűen visszaverte – az első aktívan sugárzó távközlési műhold 1962-ben a Telstar-1 lett. Azóta se szeri, se száma a műsorszóró holdaknak, amelyeknek többsége az Egyenlítő felett, geostacionárius pályán kering. Ennek az a gyakorlati előnye, hogy a földi vevőantennákat nem kell mozgatnunk ahhoz, hogy az adást folyamatosan foghassuk. A nagy, 36 ezer km-es magasságban húzódó pálya hátránya ugyanakkor a jelek nagy csillapodása és késleltetése. Magas földrajzi szélességekről nézve sem praktikus ez a pálya, mert az ottani műholdak látszólagos égi helyzete túlságosan közel esik a látóhatárhoz. (A szovjet Molnyija holdaknál ezt a gondot igen lapult ellipszis alakú, 40 ezer km magasságig is felnyúló pályákkal oldották meg. Az ilyen pályákon a műhold keringési idejének túlnyomó részét a Földtől távol, az adással besugárzandó terület felett, lassan haladva tölti.)

Ígérjük, 2011-ben még sok szó esik nálunk az űrtávközlésről. Addig is keressék meg régebbi cikkeinket, elsősorban az archívumunk Lássuk és halljuk egymást című rovatában - kétszáznál is többet találnak ott!