Mi várható 2020-ban? (2. rész)
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Navigáció és térképészet - 2020.01.10 07:15.)

Műholdas programokban sem lesz hiány az előttünk álló évben.

Sorozatunk előző részében az emberes űrrepüléssel kapcsolatban igyekeztünk felvázolni, mire készülnek a világ űrnagyhatalmai 2020-ban. Maradjunk még a Föld körüli pályák térségében, és vegyünk számba néhány érdekesnek ígérkező programot – a teljesség igénye nélkül.

Ami a felbocsátandó műholdak darabszámát illeti, nem kockáztatunk nagyot, ha jelentős bővülést jósolunk. Ennek oka, hogy egyre kisebbek lesznek a hasznos feladat ellátására alkalmas műholdak, így egyre olcsóbb azokat nagy számban felbocsátani. Ráadásul szaporodnak a külön erre a piaci szegmensre specializálódó új, kis tolóerejű, viszonylag gazdaságosan üzemeltethető, rugalmasan bevethető hordozórakéták.

Néhány éve már a „levegőben van” a téma, de 2019-ben láthatóan lendületbe kezdett jönni a szélessávú műholdas internet-hozzáférést ígérő műholdflották kiépítése. Pár év leforgása alatt tízezres nagyságrendű műholdról van szó! A legnagyobb visszhangot az amerikai SpaceX Starlink rendszere váltotta ki, amelyből tavaly már két adagban 60–60 űreszközt alacsony Föld körüli pályára helyeztek a cég saját Falcon-9 rakétájával, sőt az idei beharangozóval már szinte el is késtünk: évkezdés gyanánt a minap sikeresen indítottak újabb 60 Starlink műholdat. A figyelem nem csak az Elon Musk vállalatát övező általános érdeklődésnek, de annak is betudható, hogy a Starlink műholdjai már most is „becsíkozzák” az eget, pedig hol van még a vége... A napfényt hatékonyan visszaverő, nagy számban keringő alacsony pályás űreszközök azzal fenyegetnek, hogy az „olcsó” műholdas internetért a csillagos ég megszokott látványának elveszítésével fizetünk és megnehezülnek a csillagászati megfigyelések – akár a bolygónkat veszélyesen megközelítő kis égitestek felfedezése – is. A tiltakozások hatására a SpaceX új borítással kísérletezik, de a várható műhold-konstellációk száma és népessége nem ad okot a túlzott optimizmusra...

Egy-egy Starlink indítás alkalmával egyszerre 60 műhold kerül Föld körüli pályára. (Kép: SpaceX)

A SpaceX-nél a szándékok szerint 2020 a Starlink éve lesz. A 2018-as eddigi rekord, évi 21 indítás, illetve a 2019-es 13 után immár több mint 30 startot terveznek a cégnél. A 2019-ben látottak alapján sokan kétkedéssel fogadják ugyan a terveket, de hamarosan meglátjuk, hogy alakul a tempó. Mindenesetre ez átlagosan nagyjából másfél hetente egyet (!) jelent Falcon-9 hordozórakétával (egy Falcon Heavy rakéta is indulhat amerikai katonai műholddal az orrkúpja alatt). Ezek jelentős részét (14 vagy 15 indítást) a Starlink rendszer 60-as adagjai teszik ki. Szükség is van a gyors kiépítésre, hiszen a versenytársak sem tétlenkednek, így nem mindegy, hogy ki tud először nagy lefedettségű és jó minőségű szolgáltatással előrukkolni. A versenyzők közt találjuk például a OneWeb rendszerét, amelyhez egyszerre 34–36 darab műhold kerül majd pályára Szojuz hordozórakétákkal, egész éven keresztül akár 12 alkalommal, három különböző indítási helyszínnel (Bajkonur, Vosztocsnij, Kourou). A utolsó negyedévre várható az új európai Ariane-6 rakéta bemutatkozó repülése, szintén OneWeb műholdakkal.

Folytatódik azért az élet az űrtevékenység hagyományosnak mondható területein is 2020-ban. Lesznek szép számmal geostacionárius pályára szánt új távközlési műholdak, indulnak alacsonyabb pályákra katonai és polgári célú földmegfigyelő műholdak is. Ez utóbbiak közül emeljük ki az európai és amerikai együttműködésben az óceánok vizsgálatára szánt Sentinel-6A-t, amely az év vége felé Kaliforniából egy Falcon-9 rakétával startolhat. Közel nyolc év után pedig újra bővülhet a legrégebb óta folyamatosan működő távérzékelő műholdsorozat, az amerikai Landsat. A kilencedik Landsat műhold Atlas-5 rakétával utazik majd Föld körüli pályára, a tervek szerint decemberben.

A Landsat-9 TIRS-2 (Thermal Infrared Sensor-2) műszere már tavaly sikeresen átesett a termo-vákuum teszteken a NASA Goddard Űrközpontjában. (Kép: Desiree Stover / NASA)

2020-ban felgyorsul az amerikai GPS navigációs rendszer frissítése, a tervekben három új generációs Block 3 műhold felbocsátása is szerepel. Kína 2020-ban befejezi saját hely- és időmeghatározó műholdas rendszere, a Beidou kiépítését, amivel globális lefedettséget tudnak majd kínálni felhasználóiknak. Érkezik utánpótlás az orosz GLONASSZ rendszerbe is.

Feltételezhető, hogy újabb hosszú küldetésre indulhat 2020-ban az Amerikai Légierő X-37B automata mini-űrrepülője, amelynek példányai eddig már ötször fordultak meg a világűrben. Legutóbb októberben nem kevesebb mint 780 űrben töltött nap után landolt a jórészt titkos feladatot végző, többször hasznosítható űrjármű.

A hordozórakéták közül az Ariane-6 mellett először repül majd az európai Vega-C. Indiában is új rakétával készülnek (SSLV, Small Satellite Launch Vehicle), nem is beszélve a kínaiakról, akiknél magánfejlesztések is beérhetnek. Ha minden jól megy, Japánban pedig bemutatkozhat a H3 rakéta.

Évkezdő összeállításunk harmadik, befejező részében eltávolodunk a Föld közvetlen környezetéből és az űrszondás programokat tekintjük át. A fő csapás iránya: a Mars (és a Hold).