Mélyűri kommunikációs bajok
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, Távoli világok kutatói , Artemis - 2021.07.28 07:15.)

Amint az várható volt, a küldetések növekvő száma miatt egyre nagyobb teher nehezedik a NASA mélyűri kommunikációs hálózatára, a DSN-re (Deep Space Network).

A bolygótudományi évtizedes vizsgálat irányító testületének július 7-i ülésén Brad Arnold, aki a NASA Sugárhajtás Laboratóriumában (JPL) a DSN igazgatója, előadásában elmondta, hogy a három nagy antennából álló (Ausztrália, Kalifornia, Spanyolország) hálózat még az antennák korszerűsítése esetén sem tud lépést tartani a növekvő igényekkel. Emiatt a küldetések irányítóinak a jövőben azzal kell számolniuk, hogy szűkül a hozzáférési lehetőségük az űrszondáikhoz.

A DSN alapvetően a Föld körüli pályánál távolabb dolgozó űrszondákkal biztosítja a kapcsolattartást. Általános tapasztalat, hogy a küldetések irányítói 20%-kal több adatot kérnek, mint amennyit végül ténylegesen megkapnak, de eddig senki sem panaszkodott erre. Arnold véleménye szerint ez a szokásos kötélhúzás, a felhasználók 20%-kal többet kérnek a tényleges igényüknél, így még akkor is elégedettek, ha annál valamivel kevesebb adatot kapnak. A következő évtizedben azonban ez az állapot már nem lesz fenntartható, hiába kérnek ugyanis a felhasználó a szükségesnél 20%-kal többet, a hálózat túlterheltsége miatt valójában 40%-kal kevesebb adathoz juthatnak majd hozzá. Annyi bizonyos, hogy a küldetések kritikus szakaszai, például az indítások, bolygó körüli pályára állások, leszállások elsőbbséget élveznek, ilyen esetekben minden igényt ki fognak elégíteni, más esetekben azonban be kell érni kevesebb adattal.

A három fő helyszín antennáinak korszerűsítése ellenére a küldetések növekvő száma miatt egyre nagyobb teher nehezedik a NASA mélyűri hálózatára (DSN). (Kép: NASA)

Tovább súlyosbítják a helyzetet az Artemis program keretében a Holdhoz tervezett küldetések. Ha ezen küldetések számára éjjel-nappali, állandó távközlési szolgáltatást fognak kérni, akkor kénytelenek lesznek azt biztosítani, ennek viszont óhatatlanul a többi (bolygóközi) küldetés látja kárát. Igaz, hogy a Holdhoz indítandó küldetések nem igényelnék a 70 méteres, de még a 34 méteres antennákat sem, így azokat fenn lehetne tartani a valóban mélyűri küldetések számára, de bizonyos esetekben mégis szükség lehet a nagyobb antennákra.

Arnold elmondta, hogy a DSN működtetői keresik az újabb megoldásokat a kapacitás növelésére. Egyik lehetőség, hogy a küldetéseket átterelik az X-sáv használatáról a nagyobb frekvenciájú Ka-sávra, miközben kísérleteznek az optikai kommunikációval is, ahol még nagyobb sávszélesség érhető el. Hozzátette, hogy az X-sáv az elkövetkező néhány évtizedben elég lenne a jelenleg működő és tervezett küldetések igényeinek kielégítésére.

Miközben a NASA keresi a lehetőséget, hogy a Föld körüli pályán keringő űreszközökkel való kapcsolattartást kereskedelmi alapokra helyezze, Arnold elmondta, hogy a DSN esetében ez a megoldás nem jöhet szóba, a tudományos célú űrszondáknál ugyanis az adatforgalom aligha hozhat olyan anyagi hasznot, ami egy vállalkozás számára befektetése megtérülését jelentené.