Most csak 34 Starlink, de...
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást, SpaceX , Környezetünk védelme - 2022.09.11 07:15.)

...ismét egy társbérlő a Falcon-9 rakétán, a Föld körüli pályára vezető úton. Nem is akármilyen.

Bár a SpaceX a múlt hónap végén demonstrálta, hogy a Falcon-9 egyetlen indításával akár 54 darab új Starlink műholdat is fel tud egyszerre bocsátani Floridából, a legutóbbi, szeptember eleji start során csak 51 fért be az orrkúp alá. A fennmaradó indítási kapacitásra ugyanis külső megrendelő jelentkezett. Hasonló dolog történt most is, amikor a Falcon-9 rakéta a Kennedy Űrközpont 39A állásából emelkedett fel, szeptember 11-én magyar idő szerint 3:20-kor. Ez alkalommal (Starlink 4-2 jelű indítás) mindössze 34 új példányt bocsátottak fel a SpaceX saját alacsony pályás internetszolgáltató műholdseregébe.

Velük együtt utazott viszont a texasi székhelyű, 2017-ben alapított AST SpaceMobile cég kísérleti távközlési műholdja, a BlueWalker-3. A vállalat célja a földi mobiltelefonos összeköttetés közvetlen műholdas kapcsolattal való megoldása – valami hasonló ahhoz, mint amit egy közelmúltbeli bejelentés szerint a SpaceX is tervez a Starlink majdani új generációs (V2) műholdjai segítségével.

A másfél tonna tömegű, 85 millió dollárból fejlesztett BlueWalker-3. (Fantáziakép: Nokia / AST Space Mobile)

Ha mobilos távközlésről van szó az űrből, méghozzá a hagyományos, a viszonylag közeli földi átjátszótornyokkal való kommunikációra méretezett készülékek használatával, akkor olvasóink már sejthetik is, hogy nem egy apró űreszközről van szó. Az efféle műholdakra ugyanis nagy méretű antennát kell felszerelni a szükséges érzékenység biztosítására. Ilyet visz magával a BlueWalker-3 is: teljes felülete 64 (!) m² – összemérhető egy átlagos lakás alapterületével.

A BlueWalker-3 nagy, sík felületű antennája mintegy mellékesen az éjszakai égbolt természetes fényforrásainál erősebb fényjelenséget produkálhat... (Fantáziakép: AST Space Mobile)

...s hogy a valóságban mekkora a kinyitott, sík felületű, 148 szegmensből álló fázisvezérelt antennatábla? Íme egy kép, a háttérben nem törpékkel, hanem a BlueWalker-3-at készítő szakemberek csoportjával. (Kép: AST Space Mobile)

Ha pedig nagy, sík felület kering alacsony pályán, akkor garantált, hogy naplemente után vagy napfelkelte előtt a Föld irányába tükrözheti a rá beeső napfényt. A felszínről szemlélve egy ilyen műhold a csillagok fényességén is túltevő mesterséges, gyorsan mozgó fénypontként tűnik fel az égen – a csillagos eget kedvtelésből szemlélők, valamint az azzal hivatásszerűen foglalkozó kutatók, a csillagászok bánatára. Mint az jól ismert, maga a Starlink rendszer – az immár 3000-nél is jóval több felbocsátott tagjával – a mostani első változatában is számottevő fényszennyezési problémát okoz az éjszakai égbolton. A jelek szerint a Starlink V2-vel, valamint a világszerte készülődő más közvetlen mobilos űrkapcsolatot ígérő műholdseregekkel – mint amilyen az AST SpaceMobile a mostani starttal előkészítendő BlueBird rendszere lesz – a helyzet csak súlyosbodni fog. Egyedül csak a BlueBird rendszernek 168 efféle (igazából a mostani tesztpéldánynál még nagyobb) műholdra lesz szüksége a globális lefedettség biztosításához, tehát mindenhol és mindenfelé felbukkanhatnak majd, fényes csíkokat húzva az égen. Ami a világjárvány és az ellátási láncok akadozása miatt késik, az nem múlik: az aktuális tervek szerint 2024 végére kiépülhet ez a műholdrendszer is.

A Starlink holdak a 4-es csoport korábbi tagjaihoz hasonlóan 53,2°-os hajlásszögű pályákra tartanak. Így utastársuk, a BlueWalker-3 is itt fog kikötni (a Falcon-9 második fokozata a felszín felett 513 km magasságba vitte). Idővel, ha sikerült teljesen kibontani az antennáját, az esti átvonulásait is meg lehet figyelni. Úgy tűnik, ami az égbolt műholdas fényszennyezését illeti, az első generációs Starlinkek megjelenése még csak egy gyenge kezdet volt ahhoz képest, ami néhány éven belül bekövetkezik...

Visszatérve a Starlink indításokhoz, a következőre sem kell sokat várni. Magyar idő szerint szeptember 12-én hajnalban (a floridai helyszínen még 11-én, vasárnap) a Starlink 4-34 jelű repülésen a maximális számú, 54 műhold kerülhet egyszerre pályára, Cape Canaveral 40-es starthelyéről indulva.