45 éves a NASA (1. rész): A Földtől a Holdig
(Rovat: Mercury és Gemini, Űrpolitika , Szárnyaló képzelet - 2003.10.01 11:08.)

A világ egyik leggazdagabb kormányügynöksége. A technikai tudás gyűjtőhelye. A világűr meghódításának élcsapata. Működésének 45 esztendeje alatt ilyen és ehhez hasonló jelzőket sikerült kivívnia a születésnapját most ünneplő Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalnak.

1957. október 4.-én kétségbeesés söpört végig Amerikán, amikor a Szovjetunió elindította a világ első űreszközét, a Szputnyik-1-et. Az akkori hidegháborús légkörben az Egyesült Államokban e tettnek nem a tudományos értéke bontakozott ki, hanem inkább haditett jellege volt: az amerikai polgárok megtudhatták, hogy a szovjeteknek a világ bármely pontját elérő rakétájuk van, tehát az ellenfél bármikor atombombát tud küldeni hazájukra.

Az USA természetesen szintén készülődött egy műhold indítására, de az erre szolgáló erőforrásai a hadsereg különböző fegyvernemeinél – légierő, haditengerészet – és más civil kutatóhelyeken szétszórtan voltak megtalálhatók. Bár néhány hónap múltán – 1958. január 31.-én – sikerült egy amerikai műholdat, az Explorer-1-et is pályára állítani, a szovjetek mögötti technikai lemaradás nyilvánvaló volt. Az Eisenhower adminisztráció Amerika presztízsének helyreállítása érdekében úgy döntött, hogy az országban meglévő összes űrtevékenységgel kapcsolatos anyagi és szellemi erőforrást egy helyen koncentrálja – a létező leghatékonyabbá teendő a Szovjetunió űrteljesítményinek ellensúlyozására tett erőfeszítéseket. 1958 október 1.-én elnöki rendelettel NASA (National Aeronautics and Space Administration – Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) néven megalakult az USA űr-erőfeszítésének központi szervezete.

Az USA lemaradása az űrversenyben Gagarin repülésével még jobban elmélyült. Ezért a néhai John F. Kennedy elnök még nagyobb feladatot szánt az elődje által életre hívott szervezetnek: az Egyesült Államok nemzeti céljainak élére állította az űrkutatást, ezzel a NASA-t a legkfontosabb státuszba emelte. Konkrét célként pedig megjelölte a Hold elérését. Ehhez először a Mercury-program keretében az USA is embert juttatott az űrbe (1961. április 25.-én Alan Shepardot még csak egy űrugrásra, majd 1962. február 20.-án John Glennt már bolygónk körberepülésére). Aztán következett a Gemini-program, melynek a Föld és Hold közötti út kikövezése volt a feladata, amikor minden olyan műveletnek a kivitelezhetőségét bizonyítani kellett, amely a holdraszálláshoz szükséges volt.

A NASA tevékenységének csúcspontja 1969. július 21.-én következett el, amikor az Apollo-program célkitűzéseit maradéktalanul végrehajtva Neil Armstrong és Buzz Aldrin megvetette a lábát a Holdon. Őket még másik öt űrhajóspáros követte a Hold felszínén 1972. decemberéig, amikor az Apollo 17 leszállásával utoljára jártunk a szomszéd égitesten. Ma elmondhatjuk, hogy e politikai okokból útjára bocsátott expedíciósorozat jóvoltából tudjuk a legtöbbet a Föld-Hold rendszerről.

Dancsó Béla

Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben szabadon és ingyenesen felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat. Ennek módja: “Forrás:”, illetve “további részletek:”,
majd ezt követően: “ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”

Szíves megértésüket köszönjük!