Süllyedő űrhajó:
45 éve repült a Mercury-4 (1. rész)
(Rovat: Mercury és Gemini - 2006.07.22 10:04.)

A Mercury program már akkor elvesztette a csatát, amikor elkezdődött, de az új, még merészebb vállalkozáshoz szükség volt űrtapasztalatokra. Törlés helyett tehát kibontakozás várt az első amerikai emberes űrprogramra.

„Istenem add, hogy el ne csesszem! ” – foglalja össze Tom Wolfe Igazak c. könyvében a berepülők és korai űrhajósok credoját. Talán semmi sem lehetne még inkább a mottója Gus Grissom repülésének, a Mercury program második tétova lépésének. Alan Shepard és a Freedom-7 alig szállt le, Kennedy máris a Holdat vette célba. Az űrverseny első csatája eldőlt – és vereséget hozott az amerikaiaknak –, de máris olyan „hadművelet” bontakozott ki, ahol még a vesztes Mercury-ra is fontos szerep várt. Egyrészről a visszavágás még mindig fontos volt, mindenképp hamar fel kellett juttatni valakit Föld körüli pályára. Másrészről a Hold eléréséhez minél több tapasztalatra volt szükség, a Shepard-féle 15 perc 28 másodperc kevésnek tűnt. A NASA-t Föld körüli vitorlásversenyre küldték, de még csak egyszer sikerült Doverből Calais-be áthajóznia.

A NASA azonban józan volt. Hiába vártak tőle azonnal világraszóló válaszlépést, helyette csak a langyoska űrugrás megismétlését tűzte ki célul. Be kellett bizonyítani – magának és a világnak egyaránt –, hogy a Calais-Dover visszaút is megy, hogy nem volt véletlen az első siker. Az űrprogram felelősei egy egymásra épülő lépésekből felépülő építményként képzelték el az űrbe jutást: valamit kipróbáltak és csak ha az már biztonsággal ment, akkor léptek tovább. Tapasztalatgyűjtési szempontból tehát a Freedom-7 repülésének megismétlése következhetett.

A második emberes Mercury repülés máris egy kisebb koncepcióváltást hozott, amely végül kis híján végzetes következményekkel járt. Az űrhajósok és a tervező/űrhajóépítő team között ellentét húzódott, mivel utóbbiak csak egy különleges műszerként, de legjobb esetben is csak utasként tekintettek a kabinban repülő emberre, viszont az űrhajósok pilótaként, a „jármű” irányítójaként tekintettek magukra. A vita a pilóták javára látszott eldőlni. Az űrhajó ezért új kézi vezérlést és egy lerobbantható kabinajtót kapott, amin periszkóp helyett egy valódi ablak volt.

Az űrugrásra újra csak a Redstone rakétát választották. Pilótának pedig az Eredeti Hetek következő tagját Virgil „Gus” Grissomot jelölték ki. A startdátumot pedig 1961. július 19-re tűzték ki. Aznap azonban nem lett semmi, a rossz idő miatt el kellett halsztani az indítást. Két nap elteltével, 21-én már nem volt akadályozó tényező. Grissom és a Liberty Bell-7 űrhajó rendben elstartolt a floridai Cape Canaveralről. Hamhez és Shepardhoz hasonlóan Grissomot is megszorongatta a vad gyorsulás.

(Folytatjuk!)