„Ütést kapott” a Sentinel-1A
(Rovat: Minden jó, ha a vége jó..., GMES - Copernicus - 2016.09.01 14:15.)

Sokszor történnek olyan események, amelyek emlékeztetnek bennünket arra: az űr veszélyes üzem, bármi megtörténhet.

Közvetlenül a Copernicus program első radaros műholdja, a Sentinel-1A 2014. áprilisi felbocsátása után például kevésen múlt, hogy nem ütközött össze egy már irányíthatatlanul keringő régi, kiszolgált amerikai űreszközzel.

A legutóbbi incidens szereplője is a Sentinel-1A volt. Itt megtörtént az ütközés, de szerencsére nem egy műholddal, hanem egy 1 mm körüli méretű szemcsével. Hogy ez mesterséges eredetű űrtörmelék vagy természetes eredetű mikrometeorit volt-e, azt nem tudni. Szerencsére a vizsgálatok azt mutatják, hogy műhold működésére ez nem lesz káros hatással.

A 700 km magasan a felszín felett keringő műhold egyik napelemtábláját augusztus 23-án, magyar idő szerint 19:07-kor érte a becsapódás. Ennek hatására hirtelen, jól mérhető módon lecsökkent a napelem által termelt elektromos teljesítmény. Az ütés miatt a műhold térbeli orientációja és pályája is megváltozott egy picit. Ez utóbbiakon tudnak korrigálni, a teljesítménycsökkenés mértéke pedig elhanyagolható a teljes kapacitáshoz képest, így nincs nagy baj.

Érdekesség, hogy a szemcse becsapódásának helyét és az okozott kárt meg is tudták szemlélni. Az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányító központjából (ESOC) aktiválták a Sentinel-1A fedélzetén levő kamerát. Ezt eredetileg azért telepítették a műhold testére, hogy a pályára állás utáni egyik legkritikusabb műveletről, a napelemtáblák kinyitásáról képi információt is kapjanak. Magát a kamerát ezután kikapcsolták, és nem is tervezték, hogy valaha újra használni fogják.

A Sentinel-1A kamerájának képe a napelemtábláról, néhány órával a startot követően, 2014. április 4-én (balra), illetve 2016 augusztusában, a napelemtáblát ért becsapódás után (jobbra). A második felvételen jól kivehető az apró, de nagy sebességgel érkező szemcse okozta „sebhely”. A számítások szerint néhány mm-es darab mintegy 40 cm-es átmérőjű területen okozott sérülést. (Kép: ESA)

Az ilyen becsapódások lehetőségét nem lehet kizárni, és védekezni sem nagyon lehet ellenük. A Földről csak a legalább 5 cm-es méretű űrszemétdarabok követését tudják megoldani. Ha egy ilyen regisztrált darab veszélyes közelségbe kerül egy aktív űreszközhöz, akkor az üzemeltetőket figyelmeztetik. Ekkor a műhold pályáját rendszerint úgy módosítják, hogy az előre jelzett valószínű találkozást elkerülhessék.

(Forrás: Sentinel blog)