Száguldás az ismeretlenbe
(Rovat: New Horizons - 2015.05.18 07:15.)

A Plútó felé tartó New Horizons űrszonda megkezdte esetleges új holdak vagy gyűrűk keresését a törpebolygó körül.

A NASA 2006 januárjában indított New Horizons szondája idén július 14-én repül majd el az égitest közelében. Az űrtörténelmi randevú előtt izgalomra ad okot, hogy vajon milyen „akadályokkal” találkozhat az űreszköz a Plútó környezetében. A Naphoz viszonyítva a New Horizons jelenleg több mint 52 ezer km/h sebességgel halad kifelé, így akár egy néhány milliméteres darabkával való ütközése is végzetes lehet, hiába védi az űreszközt kevlárból készült „golyóálló mellény”. Bár az irányítók ennek a jelenlegi ismereteik szerint 1%-nál jóval kisebb esélyt adnak, mégsem szeretnének semmit sem a véletlenre bízni.

A megfigyelési kampány május 11-én vette kezdetét, és július első napjáig tart. Ezután, ha szükséges, még tudnak olyan pályamódosító manővert végezni, hogy elkerüljenek egy-egy régiót, ahol várhatóan kockázatos volna elhaladni a Plútó mellett. A törpebolygónak most öt holdját ismerjük. A legnagyobb és a legbelső, a Charon 1978 óta ismert. A maga bő 1000 km-es átmérőjével nagyjából fele akkora, mint maga a Plútó. A további apró holdakat (Nix, Hydra, Kerberos és Styx) 2005 és 2012 között fedezték fel a Hubble-űrtávcsővel.

A New Horizons LORRI (Long Range Reconnaissance Imager) kamerája április végén és május elején már rögzíteni tudta a négy külső, halvány holdacska mozgását is. (Videó: Space.com / NASA)

Mi történik, ha a keresés során valóban találnak eddig nem ismert kockázati tényezőt? Alapvetően két lehetőség kínálkozik, amelyeket akár egyszerre is alkalmazhatják. Az egyik, hogy a New Horizons nagy kommunikációs antennájának a tányérját menetirányba fordítják, mintegy védőpajzsként használva azt. Nem meglepő módon az irányítók ezt a megoldást csak a végső esetre tartogatják, mert csökkentheti a program tudományos hasznát. A másik lehetőség az elrepülés pályájának megváltoztatása. Ezen belül két olyan változatot fontolgatnak, amelyek csak kissé különböznek az eredetileg tervezett, névleges útvonaltól, ami 12,5 ezer km-re vezet el a Plútó felszínétől. Egy harmadik választás lehet a törpebolygóhoz sokkal közelebb, a Charon pályáján belül elrepülni, de tudományos szempontból ez sem ideális. Ebben az esetben ugyanis a kamerák nem tudnának annyi és olyan felbontású képet készíteni, amire tervezték azokat: a Plútó túl gyorsan szaladna el a látómezőben.

Fantáziakép a Plútó mellett elrepülő New Horizons űrszondáról. (Kép: Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Southwest Research Institute)

Ha szükség is lesz a pálya módosítására, az ehhez felhasználandó hajtóanyag valószínűleg nem fog majd hiányozni, ha a NASA úgy dönt, hogy a 700 millió dollárba került szondát később a Naprendszer másik alkalmas kis égitestje felé irányítja. A New Horizons programjának esetleges kiterjesztéséről, annak finanszírozásáról egyelőre még nem született döntés.