Az ESA földmegfigyelési tervei (1. rész)
(Rovat: Nyereség a kontinensnek, GMES - Copernicus , Környezetünk védelme - 2015.02.10 07:15.)

Európa (is) egyre nagyobb hangsúlyt fektet a Föld világűrből történő megfigyelésére. Áttekintjük a jelen és a közeljövő programjait.

Egyes programok az Európai Bizottsággal, mások az EUMETSAT-tal közösen valósulnak meg, de kétrészes cikkünkben bemutatjuk az ESA saját, Earth Expolrer sorozatát is.

Nemrég ismertettük a NASA terveit a Föld megfigyelésében. Összehasonlításképpen ezúttal a hasonló célú, tervezett európai programokat mutatjuk be. Nem térünk ki a nemzeti programokra, de Európában a földmegfigyelésnek még így is legalább három gazdája van, az Európai Űrügynökség (ESA), az EUMETSAT és az EU. Utóbbi az elmúlt évtized második felében alakította ki az európai űrpolitikát, amelynek két kiemelt, ún. zászlóshajó programja a Galileo műholdas navigációs rendszer és a Copernicus távérzékelési rendszer.

Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a NASA földmegfigyelési programja 2015-ben 1,75 milliárd dollárból gazdálkodhat, ami kb. 1,5 milliárd eurónak felel meg. Európában nehezebb kibogozni a pénzügyi helyzetet. Az EU a 2014–2020-as költségvetési időszakra körülbelül 4,3 milliárd eurót irányzott elő a Copernicus programra, ami egyenletes költést feltételezve évi kb. 0,6 milliárd eurót jelent. Az ESA 2014-ben teljes költségvetése 22%-át, azaz 916 milliárd eurót költ a Föld megfigyelésére, az összeg az elmúlt években enyhén emelkedett. Az összegek nem tartalmazzák a nemzeti programok költségét, ugyanakkor az EU által az ESA-nak átadott összegből a távérzékelő műholdak építésére fordított összeget mindkét adat tartalmazza. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy az ESA földmegfigyelési, az EU Copernicus és a nemzeti távérzékelési programok költségvetését összeadva a NASA-éhoz hasonló nagyságrendet kapunk. A helyzetet tovább bonyolítja viszont, hogy az EU Copernicus program költségvetésében nem csak az ún. űrszegmens létrehozása szerepel.

Egy Sentinel–3 műhold. (Kép: ESA)

Lássuk ezek után, hogy mire elég ez a pénz, milyen európai távérzékelő műholdak indítására számíthatunk. A Copernicus program űrszegmensét a Sentinel műholdak alkotják. Ez öt (a távolabbi tervekben hat-hét) műholdcsaládot jelent, de mind az öt család (legalább) két-két azonos felépítésű, (a jobb lefedettség érdekében) egymást kiegészítő pályán keringő műholdból áll. A sorozat első tagja, a Sentinel–1A tavaly április óta már a Föld körül kering, párja, a Sentinel–1B még készül. A műhold feladatáról, szerkezetéről a felbocsátásakor közölt cikkünkben írtunk, alapvetően radaros távérzékelést végez. A Sentinel–2 műholdak az infravörös és az optikai tartományban végzik a Föld távérzékelését. A Sentinel–2A indítása idén várható. Számunkra különösen fontos, hogy a Sentinel–2 a sorozat eddig egyetlen tagja, amelyhez ipari szerződés keretében magyar cég is szállított alkatrészeket (lásd korábbi cikkünket).

A jövő évtizedben a légkört vizsgáló Sentinel–4. (Kép: ESA)

A Sentinel–3 műholdak feladata elsősorban az óceánok vizsgálata lesz, de a szárazföldek fölött repülve a szilárd földfelszín hőmérsékletét és színét is mérik. Az óceánok fölött a felszíni topográfia vizsgálata mellett ugyancsak a hőmérsékletre és a színre vonatkozó adatokat gyűjtenek. A Sentinel–4 holdak a harmadik generációs Meteosat (MTG) műholdak módosított változatai lesznek. Alapvető különbség az előző három család alacsony, poláris pályán keringő műholdjaihoz képest, hogy a Sentinel–4 holdak geostacionárius pályán keringenek, ahonnan a légkör vizsgálata lesz a fő feladatuk. A Sentinel–5 holdak ugyancsak meteorológiai műholdakon alapulnak, az alacsony, poláris pályán keringő MetOp második generációs holdakon, feladatuk szintén a légkör folyamatainak megfigyelése lesz. A már nem működő Envisat és a még nem kész Sentinel–5 holdak közötti lefedetlen időszak áthidalása, elsősorban az Envisat Sciamachy műszerének pótlása érdekében szóba került egy Sentinel–5 Precusor (azaz előfutár) műhold pályára állítása. A Sentinel–6 radaros altiméterével a tengerfelszín magasságát fogja mérni, illetve ehhez kapcsolódó oceanográfiai és éghajlati megfigyeléseket végez.

Az Envisat egyik műszerének hiányát pótolja öt éven keresztül, a végleges Sentinel–5-ök felbocsátásáig a Sentinel–5 Precursor. (Kép: ESA)

A műholdak tervezett pályára állításáról nehéz pontos adatokat találni, csúszásokra egyébként is számítani lehet. Annyi bizonyos, hogy a Sentinel–1A már működik, párja indítását 2016-ra tervezik. A Sentinel–2 holdak indítása idén áprilisra, illetve 2016-ra várható. A Sentinel–3A indítását ez év végére tervezik, a –3B másfél évvel később, a –3C pedig még 2020 előtt startolhat. A Sentinel–5 Precursor talán már 2016-ban elindulhat, a Sentinel–5 és –6 műholdakat azonban csak 2020 utánra tervezik.

A Sentinel–5 is csak a jövő évtizedben kezdi meg a működését. (Kép: ESA)

(Folytatjuk!)