Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Orion + Ares = Constellation Az űrrepülőgép utáni időkről egyre több részlet tárul fel, s a Holdra történő visszatérés programja és eszközei is nevet kaptak. Eddig csak egy bűvös név volt ismert: a NASA következő űrhajója Orion néven fogja szállítani utasait a Holdhoz és az űrállomáshoz. De új neveket is tanulhatunk. Az Orion űrhajó és az azt hordozó Ares rakéták kifejlesztését Constellation program néven fogják össze a NASA-n belül. Ahogy az már ismert, az űrrepülőgép-program 2010-es leállítását követően 2014-ig repülőképes űrhajót szeretnének az amerikaiak és 2020-ra vissza szeretnének térni a Holdra.
A Constellation program feladata az eszközök kifejlesztése mellett egy pontos koncepció kidolgozása a holdi leszálláshoz. Természetesen az Apollo programhoz kidolgozott koncepciók rendelkezésre állnak, ezért nem kell a nulláról indulni, ám mégis valamiféle újdonság jött létre. Ahogy arról korábban már hírt adtunk, a John Houbolt nevéhez kötődő LOR koncepció és Wernher von Braun EOR koncepciójának érdekes keveréke öltött testet. Két rakéta startol: egy kisebb az embert szállító űrhajóval és egy nagyobb a holdkomppal és egy hajtóművel, valamint hajtóanyaggal a holdirányú pályamanőverhez. A manőver érdekessége, hogy szokatlan – bár nem példa nélküli – módon az űrhajósok menetiránynak háttal gyorsulnak majd a hold felé. További érdekesség a koncepcióban, hogy a Holdhoz érve mind a négy (!) űrhajós átszáll a holdkompba és leszállnak a felszínre, az anyaűrhajó automatikus üzemmódban, ember nélkül kering majd Hold körüli pályán az űrhajósok visszatéréséig.
Az egész program kulcsának számító eszközök, a hordozórakéták háza tájékán is új fejlemények vannak. Legfontosabbként talán a rakéta névadását említhetjük. A rakéta, vagy inkább rakétacsalád az Ares nevet kapta. (Ares a görög mitológia hadistene, a római Mars megfelelője.) Az embert szállító kisebb változat az Ares I, a tehergép (a holdkompot, a hajtóanyagot és a hajtóművet szállító) nagyrakéta pedig az Ares V nevet kapta. A legelső elképzelések a jelenlegi STS rendszer elemeiből építkeztek, ám most egy öreg harcost is csatába hívnak, nem kevéssé szimbolikus módon és az űrrepülőgépes részegységekre kevesebb szerep hárul majd. A rakétarendszerben helyet kap a J-2X hajtómű, amely a régi Saturn rakétákban szolgáló J-2, valamint annak egy ’70-es évekbeli egyszerűsített, de sohasem repült változatának, a J-2S-nek egyenes ági leszármazottja lesz. Ezen kívül elvetik az űrrepülőgép folyékony hajtóanyagú hajtóműveit, helyette a jelenleg a Delta IV-ben működő RS-68-at alkalmazzák.
Ezek alapján az Ares I egy két fokozatú hordozóeszköz lesz. Első fokozata az űrrepülőgépről származó szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta (SRB) lesz, a második fokozatban pedig egy darab J-2X teljesít majd szolgálatot. A végső pályára állást – szintén újdonságként – az Orion főhajtóműve végzi majd el. Az Ares I ebben a konfigurációban 25 tonna hasznos terhet képes Föld körüli pályára állítani (a négy embert szállító holdűrhajót, vagy hat embert az űrállomásra, esetleg más, az űrállomás üzemeltetéséhez, vagy építéséhez szükséges eszközöket). „Természetesen” szakítanak az űrrepülőgépes „párhuzamos szereléssel”, az Orion a rakéta csúcsán indul a magasba.
Az Ares V kialakítása STS-szerű lesz. Két SRB fogja közre az újonnan fejlesztett – megnagyobbított – hajtóanyagtartályt, amely öt RS-68-at táplál. Ez a konfiguráció egyből Föld körüli pályára juttatja az ún. földelhagyó fokozatot (Earth Departure Stage), amely egy adapterben hordozza a holdkompot és amelyet a holdirányú gyújtáskor stílszerűen egy darab J-2X hajt meg. Az Ares V méretében és teljesítményében is emlékeztet a Saturn V-re. A nagyrakéta közel 130 tonnát lesz képes Föld körüli pályára állítani – a Saturn egykor 140-et – és magassága is az egykori óriásra hajaz: 108 méter magas lesz a régi holdrakéta 121 méteréhez képest.
Ahogy persze az minden korábbi programnál szokás volt, az elképzelések a kezdeti szakaszban képlékenyek, így akár az is előfordulhat, hogy egy egészen más űrszerelvény indul majd a Hold felé 2020(?)-ban. Csak már indulna… (Képek: NASA)
| |||
|