Kibontakozóban az Orion
(Rovat: Orion, Ares, SLS - 2011.11.17 07:15.)

Amennyiben nem csúszik a program, 2014-ben lehetünk tanúi az Orion űrhajó első, még emberek nélküli űrutazásának.

Immáron több hónapja nyugdíjba vonult az amerikai Space Shuttle űrrepülőgép-flotta, mégsem beszélhetünk uborkaszezonról a csillagos-sávos nagyhatalom űrhajózásával kapcsolatban. A kereskedelmi űrhajók mellett „a nagy túlélő”, az Orion fejlesztése is folytatódik. A 2006-ban elkezdődött „barkácsolás”eddig több mint 5 milliárd dollárba fájt Sam bácsinak, de ha elkészül, minden egyes ráköltött centet meg fog szolgálni.

Mivel a felbocsátására eredetileg tervezett Ares-1 hordozóeszköz még a rajzasztalon elvérzett eleve átgondolatlan dizájnjának következtében, az Orion első hordozórakétája a Delta-4 Heavy lesz. A tisztán hidrogén-oxigén meghajtást használó rakéta jelenleg a legerősebb elérhető amerikai gyártású hordozórakéta. Eme hordozóeszköz fogja a világűrbe repíteni az első Oriont, még emberek nélkül. A tesztrepülés az EFT-1, tehát az Exploration Flight Test-1 kódnevet kapta a NASA-tól. Legkorábban 2014 első felében kerülhet sor a megvalósítására.

Az impozáns Delta-4 Heavy. Egyetlen indítása 300 millió amerikai dollárba kerül. (Kép: Pat Corkery / United Launch Alliance)

Maga a repülés két Föld körüli fordulat erejéig fog tartani, fő célja az Orion hőpajzsának és ejtőernyőrendszerének tesztelése lesz valós körülmények között. Az első körben megtekinthetik a szakemberek, hogyan muzsikál a mesés űrhajójuk az alacsony Föld körüli pályán. A második körben aztán a Delta-4 rakéta utolsó fokozatának segítségével olyan sebességre fogják felgyorsítani az űrhajót a légkörbe lépés előtt, amilyennel egy a Holdtól vagy egy földközeli aszteroidától visszatérő űrhajó robban majd be bolygónk légkörébe. Pontosan ezen manőver miatt esett a választás a Delta-4 Heavy-re: kizárólagosan e hordóeszköz képes jelenleg arra, hogy ilyen nagy sebességre gyorsítsa fel a visszatérő űreszközt. A hőpajzsos felsőlégköri fékezés után három ejtőernyő segítségével a Csendes-óceánba fog csobbanni a leszállókabin.

Az Orion földi tesztegysége. Nagyjából így fog kinézni az első világűrbe eljutó példány kabinja is, amely egység legyártása idén szeptemberben már megkezdődött. (Kép: Lockheed Martin)

Animáció az első tesztrepülésről. Jelen sorok írója már nagyon várja az automata űrhajó ablakából készült fényképek megtekintését… (Film: NASA)

Az Apollo igazi utódjának tekinthető Orion 2017-ben térhet vissza a világűrbe, hogy második példánya is megérezze a végtelen fekete semmi ízét. Ekkor már az SLS rakéta (Space Launch System) lesz az űrhajótípus hordozóeszköze, amennyiben nem késik a rakétarendszer kifejlesztése. Ezen második, ember nélküli tesztet követően legkorábban 2021-ben szállíthat embereket a fedélzetén az „új Apollo”, egy Hold körüli keringéses misszióra. Ma még csalóka, és merész álom, de talán egyszer a Marshoz is eljuthat majd a most születőfélben lévő űrhajó, hogy végre emberek vegyék birtokba „vörös szomszédunk” felszínét. Bízzunk benne, hogy a rugalmas pályának nevezett „kozmikus autópálya” elvezet majd odáig.