Csúszhat az Orion az európaiak miatt?
(Rovat: Orion, Ares, SLS, Európa igáslovai a világűrben , Az űrállomás és kontinensünk - 2014.01.17 07:15.)

Nem biztos, hogy 2017 végéig összejön a NASA új űrhajójának tervezett holdi tesztrepülése.

Az Európai Űrügynökség (ESA) által szállítandó kiszolgálóegység tervezése ugyanis nem halad a várt ütemben, így könnyen meglehet, hogy a késés időben visszaveti az Orion programját. Még nincs minden veszve, ha a folyamat további szakaszai felgyorsíthatók.

Az embereknek az alacsony Föld körüli pályákon túli célpontokhoz való szállítására is szánt Orion űrhajó, rajta az európai kiszolgálómodullal. (Fantáziakép: ESA / D. Ducros)

Thomas Reiter, az ESA emberes űrrepülési programjának igazgatója szerint a kiszolgálómodul kritikus elemeinek előzetes tervezési szakaszát lezáró vizsgálat májusban megtörténhet. Ez azonban mintegy fél éves késést jelent az előzetes menetrendhez képest. Mint ahogy sok hasonló űrkutatási fejlesztési munkában előfordul, itt is a tömegnek a megadott határon belül való tartásával volt a legnagyobb gond. Az ESA fő európai ipari partnere az Airbus Defence and Space vállalat (korábban megszokott, de nemrég megváltoztatott nevén EADS Astrium), az Orion építésének amerikai fővállalkozója a Lockheed Martin. Reiter szerint még túl korai az első startdátumról beszélni. A kérdésre a tervezési szakasz májusi sikeres lezárása után lesz érdemes visszatérni, az eredmény ismeretében a NASA illetékeseivel megállapodni. Úgyhogy egyelőre hivatalosan még a 2017 végi terv van érvényben.

Az Orion 2017-es, első „komoly” repülésére (Exploration Mission-1) még emberek nélkül, a NASA addigra elkészülő új, nagyteljesítményű SLS (Space Launch System) hordozórakétájával kerül majd sor. Az űrhajó egészen a Holdig jutna, ahol pályára állna az égitest körül. A több mint három hétig tartó repülés a NASA későbbre elképzelt kisbolygó-befogó küldetésének próbáját is jelentené. Az Oriont emberekkel először 2021-ben vetnék be.

Az Orion programjában természetesen 2017-et megelőzően is terveznek próbarepüléseket, még ha nem is a teljesen kész űrjárművel. Az első már idén szeptemberben összejöhet. Ekkor még az európai modul nélkül, csak alacsony Föld körüli pályára, egy Delta-4 Heavy rakétával indulna a készülőben levő „állami” amerikai űrhajó.

A kb. 4 m magas és hasonló átmérőjű kiszolgálóegységet az európaiak a világűrben már bizonyított ATV (Automated Transfer Vehicle) teherűrhajók hasonló modulja alapján készítik. Az ATV négy példánya már járt a Nemzetközi Űrállomásnál (ISS), az ötödik és egyben utolsó európai teherűrhajó 2014 júniusában repül majd. Az Orion számára épülő modul vázszerkezetét, a napelemeket és a fő hajtóműveket Európában készítik. Az amerikaiak az űrrepülőgépes program örökségeként a manőverező hajtóműveket adják hozzá. Az ESA és a NASA megállapodása 2012 végén köttetett. Az európaiak ezzel a „csereüzlettel” tudják le az ISS 2020-ig tartó üzemeltetéséhez a fennmaradó hozzájárulásukat. Amennyiben – mint ahogy a múlt héten azt az amerikaiak javasolták – az űrállomás működési idejét 2024-ig kitolják, és ebbe az ESA is belemegy, szóba jöhet az európai Orion-beszállítások kiterjesztése az űrhajó további példányaira is. Egyelőre az érvényes megállapodás a 2017-es tesztrepüléskor, és részben a 2021-ben használatos „emberes” példányra vonatkozik. Az ESA 2014 decemberében esedékes következő miniszteri értekezletének, a legfőbb döntéshozó testületének a napirendjén szerepel majd az ISS programjában való európai részvétel jövője.