Két évet késhet az Orion
(Rovat: Orion, Ares, SLS - 2015.09.18 07:15.)

A NASA készülő új űrhajója az eddig tervezett 2021 helyett valószínűleg csak 2023-ban szállíthat először embereket a világűrbe.

A feltételezhető késésről a NASA illetékesei beszéltek ezen a héten szerdán, miután az űrügynökségnél az elmúlt hetekben részletesen áttekintették a projekt állását. Bár a 2021. augusztusi céldátumot hivatalosan még nem adták fel, nagyobb (pontosan 70%-os) esélyt látnak arra, hogy az Orion első emberes próbarepülése csak 2023 áprilisában valósul meg. A hasonló fejlesztések tapasztalatai alapján persze az sem kizárt, hogy az idő előrehaladtával további késések is előfordulnak – az ilyen előre nem látható problémákkal más most is igyekeztek számolni.

Az Orion űrhajót arra tervezik, hogy négy űrhajóst legfeljebb 21 napon át szállíthasson az alacsony Föld körüli pályákon is túlra. Hordozórakétája a szintén fejlesztés alatt álló nagyteljesítményű SLS (Space Launch System) lesz. Az Orion tesztrepülése még űrhajósok nélkül (Exploration Mission-1, EM-1) most 2018 végére várható, de azért erre sem érdemes mérget venni. Még ebben az évben áttekintik az EM-1 menetrendjét is. A most 2023-ra valószínűsíthető első emberes repülés jelölése egyébként EM-2 (Exploration Mission-2).

A NASA szerint még 6,77 milliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy 2023-ra megvalósuljon az Orionnal az EM-2 repülése. Eddig az Orionra 10,5 milliárdot költöttek, mióta abbahagyták a még a Bush-kormányzat alatt, 2005-ben megkezdett Constellation programot. Így az első emberes repülésig több mint 17 milliárd dollárba fog kerülni a fejlesztés (hacsak nem még többe, ha menet közben újabb igények merülnének fel). A hordozórakéta (SLS) fejlesztése további 7 milliárdot vesz el 2014-től egészen a tervezett 2018-as bemutatkozásig összegezve.

Az Orion tavaly decemberi sikeres tesztrepülése óta műszaki szempontból rendben halad a projekt. A NASA New Orleans-i részlegében (Michoud Assembly Facility) már dolgoznak a 2018-ban repülő első Orion (EM-1) építésén. Az űrhajó szerkezeti elemeit 2016 elején szállítják át a floridain Kennedy Űrközpontba, ahol a végső összeszerelést, a teszteket, majd végül az indítást is végrehajtják.

Michoud Assembly Facility, 2015. szeptember 5. Az első hegesztés az Orion EM-1 űrhajójának testén. (Kép: NASA / Radislav Sinyak)

Az Orion program állását áttekintő független szakértői bizottság több ponton is talált elmaradást és késést okozó kockázatot. Ilyen például egyes hardverelemek újra felhasználhatósága több repüléshez, a szoftverfejlesztés, valamit a szerkezeti tesztelés. A NASA és az Orion építésének fővállalkozója, a Lockheed Martin például egyes avionikai berendezéseket az EM-1 és EM-2 repülések alkalmával is szeretne használni. Ha viszont az első alkalommal valamelyik nem működne tökéletesen, az késleltetné a következő, immár emberes (EM-2) repülést. A Lockheed Martin egyelőre három Orionra kapott megbízást. Ezek közül az egyik a 2014-es próbarepülésre (EFT-1) készült, a másik kettő az EM-1 és EM-2 példánya lesz. A tavalyi próbaút tapasztalatai alapján például átalakítják a légköri visszatéréskor fontos hővédő pajzsot.

Mint korábban már írtunk róla, a menetrend szempontjából kockázatosnak tartják a NASA-nál az Orion műszaki kiszolgálóegységének elkészültét, amit az Európai Űrügynökség és ipari partnere, az Airbus Defense and Space szállít, az európai ATV teherűrhajóknál bevált technológia alkalmazásával. Az európai részegység késedelmes elkészülte hatással lehet a 2018-ra tervezett EM-1 repülésre. De még bizonytalanabb az emberes próbarepülés, az EM-2 űrhajójának helyzete. Az abba építendő műszaki modulról ugyanis eddig még meg sem állapodott a NASA és az ESA.

Az EM-1-re vonatkozó tervek a Hold körüli, retrográd pályán eltöltött legfeljebb három hétről szólnak. Ez elég időt adna a kiszolgálóegység, a kommunikációs és navigációs berendezések, a fedélzeti szoftverek kipróbálására „élesben”. Az emberekkel végrehajtott EM-2 során a hangsúly az űrhajósok által is használt berendezések és az életfenntartó rendszer tesztjén lesz. Valószínűtlen, hogy az EM-2-vel végrehajtanák a NASA terveiben szereplő kisbolygó-megközelítést. Erre később kerülhet sor, ha a Kongresszus költségvetési döntése majd engedi. Ha az EM-2 sikerrel jár, utána a legjobb esetben is nagyjából évente egy Orion/SLS küldetésre lehet számítani a Hold körüli térségbe. Ezeknek a célja már a Marshoz való repüléshez szükséges megoldások, technológiák kikísérletezése lesz.