Bemutatkozott a Szojuz-2.1v
(Rovat: Orosz hordozórakéták - 2013.12.29 14:15.)

Az orosz hordozórakéta legújabb variánsa Pleszeckből indított három műholdat. Ez volt idén az utolsó űrindítás.

A start az észak-oroszországi indítóhelyről december 28-án, magyar idő szerint 13:30-kor történt. Az alacsony Föld körüli pályára került eszközök közül az egyik egy orosz technológiai kísérleti hold (Aiszt-1), a másik kettő radaros céltárgy, amelyekkel az űreszközöket és törmelékdarabjaikat követő földi berendezéseket tudják kalibrálni (SKRL-756).

A kis és közepes (2,8 tonna alatti) tömegű terhek pályára állítására alkalmas Szojuz-2.1v (más jelöléssel Szojuz-1) az előző, 2.1b változat továbbfejlesztésével készült, az Oroszországban jól bevált R-7 rakétacsalád legfiatalabb tagja. A hordozóeszközök eredete a világ első interkontinentális ballisztikus rakétájáig (R-7 Szemjorka, 1957) vezethető vissza. Ennek a sorozatnak a tagja volt az első műhold, a Szputnyik-1 pályára állítására használt hordozóeszköz, de sok más automata űreszköz mellett az eddig repült szovjet és orosz emberes űrhajók mindegyikének hordozórakétája is a „rokonságba” tartozik. A Szojuz-2.1v gyártója a szamarai CSZKB Progressz vállalat. A későbbiekben nem csak Pleszeckből, de a kazahsztáni Bajkonurból és az épülő új távol-keleti orosz űrbázisról, Vosztocsnijból is tudják majd indítani a rakétát.

(Kép: CSZKB Progressz)

A Szojuz-2.1b-hez képest a legfeltűnőbb különbség, hogy az oldalsó segédrakéták eltűntek. Az első fokozatot lecserélték. Az új egy NK-33 hajtómű alapján készült, amit eredetileg még az N-1 programhoz (a végül soha meg nem valósult szovjet emberes holdutazáshoz) terveztek. Érdekesség, hogy az NK-33 hajtóművön alapul az amerikai Orbital Sciences Antares rakétája is. A Szojuz-2.1v második fokozata megegyezik a 2.1b variánsban alkalmazottal. A végső műholdpályák kialakítására most használt Volga végfokozat szintén újdonság, a jövőben a Fregat gyorsítófokozatokat szeretnék kiváltani vele.