Koronasz-Foton: korai vég
(Rovat: Orosz tudományos műholdak - 2009.12.24 08:00.)

Megszakadt a kapcsolat a január végén felbocsátott orosz napkutató műholddal.

A Koronasz-Foton fő célja – a naptevékenységi maximumhoz vezető folyamatok megfigyelésében való részvétel – már bizonyosan nem teljesül, hiszen az űreszköz nem érhette meg a Nap aktívabbá válásának időszakát.

A Koronsz-Foton egyik első, február 20-án készített felvétele a napkorongról. (Kép: Lebegyev Fizikai Intézet)

A Nap koronájából érkező sugárzást az ultraibolyától a röntgenen át a gamma-tartományig vizsgáló orosz műholddal már májusban kezdődtek a gondok. Ekkor az egyik fő műszer rendetlenkedett, de a problémát sikerült kiküszöbölni. A szakértők már nem sokkal ezután gyanították, hogy a műhold gyenge pontja az energiaellátó rendszere lesz. Úgy tűnik, hogy a két fedélzeti akkumulátor teljesítménye nem volt elegendő, amikor az űreszköz pályája úgy alakult, hogy hosszabb ideig a Föld árnyékában tartózkodott, s amikor a napelemekkel nem tudtak elektromos energiát termelni. Egyes áramkörök tönkrementek, tartalék rendszerekre kapcsoltak. December legelején a fedélzeti számítógép lekapcsolta az egyik akkumulátort, miután azt működésképtelennek érzékelte. A megmaradó akkumulátorral még egy napig húzta az űreszköz, aztán megszakadt a kapcsolat földi irányítókkal. Az Orosz Tudományos Akadémia moszkvai Lebegyev Fizikai Intézete, ahonnan a napkutató műholdat irányították, december 11-én közölte, hogy a tudományos megfigyelések december 1-jén leálltak. Az első kínálkozó alkalom, hogy újra felvehessék a kapcsolatot a Koronasz-Fotonnal, december 21-én jött el. Az űreszköz azonban továbbra is hallgatott, így minden bizonnyal elveszettnek tekinthető.

A gondok gyökere valószínűleg abban keresendő, hogy rosszul választották meg azt a műholdplatformot, amelyre a Koronasz-Foton műszereit telepítették. A Meteor nevű műholdegység ugyanis eredetileg kizárólag földmegfigyelő (meteorológiai) űreszközök számára készült. A hosszú, henger alakú műholdtest így állandóan a Föld irányában állt. Mivel a test nagyobb felületét többnyire érte a napsugárzás, nem volt szükség fedélzeti fűtésre. Nem így a Nap megfigyelése során, amikor a műholdtestet oldalról sosem érte a sugárzás. A természetes fűtés hiánya miatt az akkumulátorok megfelelő hőmérsékleten tartása plusz energiát emésztett fel. Az a gyanú is felmerült, hogy nem az akkumulátorokkal, hanem a töltöttségüket jelző rendszerrel volt a baj. Furcsa módon maguk a tudományos berendezések nagyon hatékonyan használták az energiát, így működésükhöz viszonylag kevés elektromos teljesítmény is elegendő – lenne...