Mars500 – további felszíni felderítések
(Rovat: Orosz űrtervek, Kontinensünk hajósai - 2011.03.28 07:15.)

A programban résztvevő három „marsonauta” 16 napig élt a 6,3 m × 6,17 m-es „leszálló egységben” elkülönítve, miközben az orosz Szojuz űrhajók utasainak kifejlesztett ételeket fogyasztották, és életfeltételeik még az eddigieknél is korlátozottabbak voltak.

A Mars500 programról nyilvánosságra hozott információk alapján elmondhatjuk, hogy a szimulált Mars-felszínen a felderítések sikerrel zárultak, az űrhajósok épségben túlélték a leszállást, végrehajtottak három űrsétát, amelyek keretében az előírt feladatokat elvégezték és sikerült megfelelő minőségű és mennyiségű kőzetmintát is begyűjteni. Tekintettel arra, hogy egy majdani valós küldetés alapvető célja az élet keresése mellett éppen a felszínen, ill. a felszín alatt előforduló kőzetek vizsgálata lehet, a kísérlet indulásakor a szervezők az 520 napig tartó program egyik legfontosabb részének az elmúlt hónap történéseit jelölték meg. A másik igen fontos momentum a hosszú távú utazás elviselhetőségének problémája, ennek fiziológiai és pszichológiai hatásai. A program nemzetközi résztvevőinek, menedzsmentjének, ill. a valós hosszú távú űrrepülések eddigi időtartam-rekorderének (437 nap folyamatos tartózkodás a Mir űrállomáson), Valerij Poljakovnak a programmal kapcsolatos nyilatkozatai – Gagarin első repülésének megemlékezésére is készülve – a következő orosz nyelvű összeállításban tekinthetők meg:

(Film: Euronews)

A Mars500 európai résztvevője, Diego Urbina beszámolója szerint a Marson töltött két hét alatt szoftveresen szimulált, marsjáróval végzett felderítést is végeztek, és az űrséták – annak ellenére, hogy a Mars500 komplexum egységei, a leszálló modul, valamint a szimulált felszín nem teljes analógiái a majdani valós küldetésnek – a résztvevők saját „mikrokozmoszából” nézve meglehetősen valósághűnek tűntek.

Diego Urbina a leszálló modulban a Virtu szoftverrel dolgozik, amellyel a Mars500-ban használt eszközök, különböző elképzelt események és szituációk szimulálhatók.

A szimuláció során a vörös bolygó felszínének zord körülményeit nem kellett ugyan elviselniük, a 35 kg-os, a szimulációhoz kifejlesztett, könnyített Orlan-E űrsétaruhákban végzett munka így is meglehetősen nagy erőfeszítéseket igényelt. Az űrsétát végzőknek pihenési időszakot is be kellett iktatniuk, a harmadik űrséta során pedig Diegónak egy apró megbotlást követően sajnos még így is „sikerült” földre, azaz „marsra” kerülnie. Az első, február 14-én végrehajtott Mars-sétát követően még két, néhány óráig tartó felderítésre és mintagyűjtésre került sor. A második űrsétát február 18-án az orosz nemzetiségű Alekszandr Szmolejevszkij és a kínai Wang Jue hajtotta végre, míg a február 22-i harmadik Marsra lépést ismét az orosz-európai páros végezte.

Diego Urbina és Alekszandr Szmolejevszkij az Orlan-E űrsétaruhákban. (Képek: ESA)

A harmadik űrséta-szimuláció 2011. február 22-én, a koroljovi irányító központból nézve. A kivetítőn középen láthatjuk, amint Szmolejevszkij, az űrséta orosz résztvevője segít a bajban levő Urbinának. (Kép: IBMP / Oleg Volosin)

A Mars körüli keringési pályán maradt három űrhajós monitoron követte a „Marsra lépők” tevékenységét, és asszisztált a feladatok sikeres elvégzéséhez. (Kép: ESA)

Diego Urbina az elvégzett űrséták után két fontos tapasztalatot emelt ki: űrsétáikat a 20 perces kommunikációs csúszás miatt teljesen önállóan kellett végezniük, a két másik „Marson tartózkodó űrhajóson” kívül közvetlen segítségre nem igazán számíthattak senkitől. Ezt tetézte az a kihívás is, ami a legénység nemzetköziségéből fakad. Űrruhába beöltözve, a kissé torzuló, mikrofonon keresztüli kommunikációnál nem számíthattak a testbeszéddel és mimikával segített beszélgetésre, így a magas szintű nyelvtudásnak, az előre megtervezett koreográfiáknak nagy jelentősége lehet a jövőbeli missziók során. Természetesen a keringési pályán maradt űrhajós társaknak is fontos szerepe lehet majd, ugyanis kívülről, fentről nézve az eseményeket esetleg másak lehetnek az összefüggések, és pl. egy közelgő veszélyes porvihar előre jelzése is könnyebb lehet.

A szimulációs program további fázisaiban február 23-án megtörtént a felszállás, másnap dokkoltak az anyaűrhajóhoz, majd a 3 fős legénység az eredetileg tervezett három napos karantén helyett már egy nap után, február 25-én kinyitotta az átjáróajtót, és az immár újból teljes 6 fős legénység átszállította az anyaűrhajóba a még szükséges eszközöket, a begyűjtött mintákat. A leszálló modul végleges zárása, majd a szimulált leválasztás után (a leszálló modul a szimuláció szerint Mars körüli pályán maradt) a visszatérő egység március 2-án elindult vissza a Földre.

A Mars500 programban elképzelt felszállás a Mars felszínéről: