Alkalmatlan marsjárók
(Rovat: Perseverance, Curiosity , Távoli világok kutatói - 2023.04.07 06:15.)

A jelenleg a Marson dolgozó robotok talán nem is alkalmasak az egykori élet nyomainak kimutatására, vélik egy új tanulmány szerzői.

Csaknem fél évszázaddal ezelőtt a két Viking szonda leszállóegységei felfedezték, hogy a Mars régmúltjában, három-négy milliárd évvel ezelőtt, víz lehetett a bolygó felszínén. A későbbi küldetések megerősítették a felfedezést, aminek nyomán azonnal felmerült a gyanú, hogy egykor egyszerű élő szervezetek létezhettek a Marson, vagy akár létezhetnek ma is, hiszen a Földön is lényegében mindenütt megtalálható az élet, ahol csak víz előfordul.

A Viking leszállóegységek azonban nem tudták egyértelműen kimutatni a szerves anyagok jelenlétét a Mars talajában, noha ppb (parts per billion, milliárdod rész, azaz 10^-9) pontosságú vizsgálatokat végeztek. Még a NASA két legjobban felszerelt marsjárója, a Curiosity és a Perseverance is csak egyszerű szerves vegyületek nyomait tudták kimutatni az egykori tómederben és folyótorkolatban. Ezek a vegyületek azonban nem bizonyítják az élet egykori létezését, mert mint kutatók rámutatnak, geológiai folyamatok eredményeképpen is létrejöhettek. Mindeddig azt sem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy azért nem találták-e meg a vörös bolygók az egykori élet nyomait, mert a Mars története során mindvégig kopár és élet nélküli volt, vagy esetleg azért, mert a felszínére küldött eszközeink nem elég érzékenyek a keresett bizonyítékok kimutatására.

Az utóbbi kérdés tisztázása érdekében egy kutatócsoport extrém földi körülmények között tesztelte azokat a műszereket, amelyeket eddig a NASA a Marsra küldött, vagy a jövőben küldeni szándékozik. Eredményeiket a Nature Communications folyóiratban publikálták. Vizsgálataik helyszínéül a chilei Atacama-sivatagot választották, a Red Stone nevű alakzatot, amely egy egykori folyótorkolat a Föld legősibb és ma legszárazabb térségében. A vizsgált kőzetek 100–160 millió évvel ezelőtt, rendkívül száraz körülmények közt keletkeztek, és nagyon hasonlóak azokhoz, amilyeneket a Perseverance jelenleg a Jezero-kráterben vizsgál.

A Red Stone térséget időnként köd lepi el, ami elegendő vizet biztosít ahhoz, hogy ott mikrobák éljenek. A kutatók a legkorszerűbb laboratóriumi műszerekkel vizsgálták az ott vett mintákat, amelyekben elpusztult és élő mikrobák biokémiai nyomait egyaránt kimutatták. A kimutatott DNS-szekvenciák mintegy fele azonban az úgynevezett „sötét mikrobiomból” származott, azaz eddig pontosan le nem írt mikrobákból. A mintákat megvizsgálták a Marsra küldött és küldendő műszerekkel is, amely utóbbiak között a Curiosityn működőnél tízszer érzékenyebb eszköz is volt, és megállapították, hogy ezek alig lennének alkalmasak a Red Stone mintákban az élet szerves nyomainak kimutatására. Az eredmény meglepte a kutatókat, akik ebből arra a következtetésre jutottak, hogy ha valóban létezett is mikrobiális élet hárommilliárd évvel ezelőtt a Marson, akkor annak a maradványait ma nagyon nehéz vagy teljességgel lehetetlen lenne kimutatni a helyszínre küldött eszközeinkkel.

A Perseverance 2023. január 20-án a robotkaron működő WATSON kamerával készített szelfije, a marsjáró mellett az egyik Földre hozandó mintát tartalmazó kapszulával. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Éppen ezért a kutatók egyetlen üdvözítő megoldásnak azt tartják, ha a marsi mintákat elhozzák a Földre, és azokat itt a legkörszerűbb laboratóriumokban vizsgálják meg. Rámutatnak arra is, hogy a NASA és az ESA közös erőfeszítései nyomán azok a talajminták, amelyeket a Perseverance jelenleg gyűjt, „már” 2033-ra a Földre juthatnak. (Amikor a jelenlegi marsjárókra kellett költségvetési támogatást szerezni, akkor azok voltak a Mars kutatásának legígéretesebb eszközei. Ma már lehet becsmérelni őket, mert most a mintákat a Földre hozó küldetésekre kell a támogatást megszerezni? – B.E.) Eközben folytatják a Red Stone mintákban talált „sötét mikrobiom” vizsgálatát, amelyek sok millió évvel ezelőtti, olyan mikrobák maradványai, amelyekhez ma még csak hasonlók sem élnek a Földön.