Így néz ki a Rosetta üstököse
(Rovat: Rosetta üstökösprogram, Távoli világok kutatói - 2014.09.10 07:15.)

Az OSIRIS kamera első eredményei a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magját beborító felszíni alakzatokról.

Az egy hónapja a célpontja, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös (röviden csak 67P) közelébe ért európai üstököskutató űrszonda tudományos kamerájának nagyfelbontású felvételei alapján elkészítették az üstökösmag első térképét. Az adatokból világossá vált, hogy az égitest számos, eltérő szerkezeti tulajdonságokkal rendelkező régióra osztható fel. A képek első elemzése jó alapot ad a változatos felszín későbbi részletes vizsgálatához.

A 67P üstökös magján különböző színekkel jelölték meg az eltérő felszínformákat mutató régiókat. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA)

Ilyen részletességgel még soha nem figyeltek meg üstökösmagot. Néhány felvételen egy képpontnak 75 cm-es felszíndarab felel meg. A kis égitest meglepően változatos felszínformákat mutat. Vannak rajta meredek sziklafalak, mélyedések, becsapódásos eredetű kráterek, magukban álló tömbök, sőt párhuzamos barázdák is. Az alakzatok jó része nyugodt, máshol már most, az üstökösnek a pálya napközeli pontjához való közeledése idején is aktivitás tapasztalható. Az üstökös kómájába kiáramló anyag innen származik.

A felszíni alakzatoknak a mostani még csak az első leltára. Keletkezésük körülményei sem tejesen világosak még a kutatók számára. A Naptól való távolság fokozatos csökkenésével, az aktivitás élénkülésével jelentős változások várhatók. Ezeket az OSIRIS felvételeit elemző kutatók figyelemmel kísérik majd. A most következő hétvégén pedig eldőlhet, hogy a Rosetta Philae nevű leszállóegysége – rajta egy sor fontos magyar készítésű berendezéssel – hol fogja majd megkísérelni a leereszkedést az üstökösmagra. Jelenleg még öt szóba jöhető helyszín szerepel a listán, de hamarosan egy fő és egy tartalék leszállóhelyre szűkítik a választékot. A döntésben az OSIRIS kamerától származó információ alapvető szerepet játszik.

Ez a felvétel szeptember 5-én, 62 km-es távolságból készült az OSIRIS keskeny látómezejű kamerájával, s az üstökösmag tagolt felszínének egy részletét mutatja. Egy pixel 1,1 m-nek felel meg a képen. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA)

Ma, szeptember 10-én, közép-európai idő szerint 11 órakor hajtják egyébként végre azt a fontos pályamódosító manővert, amellyel a Rosetta (és „utasa”) immár a 67P üstökös magja körüli gravitációsan kötött pályára kerül, elérve a 29 km-es felszín feletti magasságot.